Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
85 Mátyás megbízásából kezdte Básta az alkudozást. De az udvarnál „szemteleneknek“ találták Bocskay követeléseit, pedig ekkor még csak Erdély birtoklását és a teljes szabad vallásgyakorlatot követelte. Bocskay az udvar magatartására azzal felelt, hogy 1605. április 17-re országgyűlést hivott össze Szerencs várába, mikor hajdúi már Morvaországba is be-becsap- lak. Állását szilárdította az, hogy Erdélyben a vármegyék és székelyek követei, febr. 21-én fejedelmökké választották és hogy a felsőmagyarországi legtekintélyesebb főurakat megnyerte a forradalom ügyének. A szerencsi gyűlés aztán Magyarország fejedelmévé kiáltotta. Az üdvözlő szónok, a református templomban, szép egyszerűséggel mondá, hogy nem „felfuvalkodásból“, se nem emberi „telhetetlenségből“ fogott a fejedelem fegyvert ura és királya ellen, mert keserű kénytelenség vezette erre s hogy istennek tetszéséből, isten hatalmas vezérlése szerint cselekvék, azt elért eredményei mutatják. Hálát kell azért adni az.úrnak, aki egyetértést öntött a magyarság leikébe, hogy Bocskayt fejedelmévé válaszsza és erős bizalommal hinni, hogy az isten, a ki Dávidot a juhok akla mellől, Mózest a pásztorságból, Sault a pórságból kiválasztá, fölkente és fölemelte: bizonynyal Bocskayt is fejedelemmé szenteli, a helyett a fejedelem, a helyett a király helyett, a ki királyi hitét rá bízott népe irányában nem tartotta meg.“1 E szónoklat után letette az esküt Bocskay magyar nyelven. E gyűlésen szerkesztették azt az emlékiratot, melyet Európa népeihez intéztek a fölkelés igazolására. Elmondják ebben, hogy Magyarország 200 éve védbástyája a keresztyénségnek; vérével, vagyonával áldozott régen és Rudolf alatt, ki elhatározta a nemzetet kiirtani, a szabad országot hitvány tartománynyá süllyeszteni; a ki felosztja az országot fizetetlen zsoldosai között s ez a zsoldoshad büntetlenül égeti, dúlja, rabolja a nemzetet, feltöri a templomokat, sírboltokat; a szülőktől a 8—9 éves leányokat elragadja s meggyalázva, vagy válságdíjért adja vissza. 1 Magyar Orszgy. Emi. XI. K. 128. 1.
