Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
84 1604. tavaszán s mikor ezt megkapták, Bethlen Gábor Bocskay Istvánt szemelte ki fejedelmül, Lala Mohammed pasa útján pedig megnyerték a bujdosók a szultán beleegyezését, hogy Bocskay legyen Erdély fejedelme s csak ennek biztos tudatában fordultak Bocskayhoz, bár jól tudták, hogy azelőtt „német lelke“ volt. Bocskay nehezen bár, de mégis elhatározta, hogy próbát tesz a legnagyobb titokban. Volt egy török emir foglya. Ezt használta szóbeli közvetitőűl Lala Mohamed szerdárnál, Belgrádban s miután kedvező választ kapott, a megállapított feltételek szerint elfogadta a felajánlott fejedelemséget. Az erdélyi bujdosók ezt megtudván, kikiáltották fejedelmükké Bocskayt. Így lett Bocskay az elkeseredett magyar nemzet vezére. Bármily óvatos volt Bocskay, a titok mégis kiszivárgott; a császáriak támadtak rá előbb s ő csak úgy segített magán, hogy hirtelen szolgálatába fogadta a protestáns hajdúkat, kikkel aztán 1604. október 15-étől kezdve szétverte a német zsoldosokat, üldözte tovább s meg sem állott Kassáig. Ha a szerencse nem is kedvezett minden ütközetben, a végeredmény mégis diadal volt s Prágában a király udvarában és Ausztriában félelem szállta meg a németek lelkét. Mátyás főherczeg csak most láthatta, mi származott az ő indítványából. Az elkövetett bűn orvoslására neki kellett először gondolnia. A császár részéről azért ő a legelső, ki a béke megkötésén fáradozik. Ingadozni csak egy pár hónapig volt ideje; mert már 1605. elején sem merték ajánlani a magyar tanács tagjai az általános fölkelés kihirdetését. Szerintük „attól lehetne tartani, hogy a Básta fizetetlen katonáinak dulásai miatt amúgy is elkeseredett földnépe, ha táborba gyűl, fegyverét földesurai s a király ellen fordítja; mert s ez jellemző — úgy is azt hiszi, hogy a katonaság nem annyira a lázadók lecsendesitésére, mint inkább a nép zaklatására van benn. És ez, mondja Pethe, nem is csoda, mert Básta vallonjai hihetetlen módon garázdálkodnak épen ő felsége hívei ellen.“ 1 Valószínű, hogy 1 Magyar Orszgy. IX. K. 28. I.
