Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
83 lehetett. Ennélfogva nem volt az a törvénytelenség, az a jogtiprás, melyet nem helyeseltek, sőt esetleg maguk nem ajánlottak volna. A világi tanácsosok egy követ fújtak velők.1 Érsek volt a királyi helytartó, püspök a szepesi és Szuhay István egri püspök a pozsonyi kamarák elnöke. Ő hozta javaslatba 1603-ban az államcsínyt s azt hirdette, hogy nem kell többé országgyűlést tartani, hanem egyszerűen meg kell parancsolni a vármegyéknek, hajtsák be az adót. Nemcsak törvénytisztelet, hanem közönséges emberi érzés, barátság, irgalom sem volt fekete lelkében. Lesújtott, kifosztott mindenkit, ha kellett, hamis itéletleveleket gyártatott. Ilyen emberekkel kezdették meg a főurak hosszú sorának kirablását, zsarolását „fiscalis pörök“ neve alatt. E pörök közt legnevezetesebb az lllésházy Istváné, ki óriási vagyonát elveszté, életét csak menekülésének köszönhető. Bocskay föllépése. A Bocskay keserű pohara még nem telt meg, mikor elhatározta, hogy a halálra szánt magyar nemzetnek élére áll. Hiszen ő, az erdélyi birtokaitól megfosztott, száműzött, 1604-ig élvezte a prágai udvar kegyét, nemcsak Báthory Zsigmond, hanem Rudolf is gondolt arra, hogy őt tegye erdélyi fejedelemmé; 1599-ben rendelkezett, hogy ne bántsák Biharban levő jószágait, 1604-ben visszaadatta erdélyi birtokait, melyeket Bocskay meg is látogatott s talán az országban észlelt nyomor érlelte meg elhatározását. Az bizonyos, hogy nem személyes érdekei, hanem a magyar nemzet védelmére készült fegyvert fogni. Előkészületéhez a lökést a török földön bujdosó erdélyiek adták meg, Bethlen Gábor vezetése alatt.Tudták ők, hogy a szultán szívesen segíti őket a hazájukba való visszatérésben, mihelyt fejedelmet választanak, ezért először hivatalos jellegű athnamét kértek a szultántól 1 A magyar nemzet tört. 368., 369. 1. 6*
