Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
82 tette, hogy nekik a XXII. tcz. nem törvény; semmi. S ha valaki vallásuk szabad gyakorlata ellen merényletet akarna elkövetni: fegyvert fognak ragadni önvédelmükre. Belgio- joso a rendek határozatára azt irta táborából szept. 12-én, hogy ez ellen a maga helyén és idején majd fog tudni ő felsége alkalmas eszközöket használni. A keserűség pohara megtelt; de nemcsak egy, több is. Erdélyt Básta az óriási jószág elkobzáson kívül németté akarta tenni. A melléje rendelt biztosokkal egyetértve a következő javaslatokat terjeszté a király elé: „kiszolgált német katonáknak Erdélyben jószágot kell adományozni; a német katonát lehetőleg magyar feleséggel kell össze- házasítni; Németországban ki kell hirdetni, hogy Erdélyben a bányászattal foglalkozók nagy kiváltságokat nyernek; minden német kézművesnek, a hol megtelepszik, több évi adómentességet kell biztosítani; a városokban a németségnek széleskörű kiváltságokat kell adni s biró vagy a tanács tagja csak német lehessen.“ 1 Túl a Királyhágón a beteg lelkű Rudolf és kormánya azon járatta eszét, hogy foszsza ki a magyar nagybirtokosokat és szedje el a nemesek birtokait. A szegényebb néptömeg már úgy is koldusbotra jutott. Pokoli zűrzavar uralkodott a nép és vallásfelekezetí rétegek közt. Vagyona, vallása, élete érdekében vak szenvedéllyel, gyűlölettel folytattak vérengző tusákat egymás ellen. Ily viszonyok között a magyar kormányzat teljesen olyanok kezébe került, kik a király engedelmes szolgái, mindenre kész eszközei voltak. A királyi tanács általában papi íntézménynyé vált s példáúl 1601-ben 14 püspök mellett csupán 6 világi tagja volt. Nehány megyés főpapon kívül a többi mind szegény ember volt, ki a király kegyén élt, azon jövedelemből vagy világi állásból, melyet a királytól kapott. A pápa számára készített katho- likus forrásból származó emlékirat azt mondja róluk, hogy „néma kutyák“ maradiak, mikor az ország jogainak megvédéséről volt szó. Tisztán papi nevelést nyervén, az ország alkotmányáról, közjogáról fogalmuk sem 1 A magyar nemzet tört. V. 561. 1.
