Református Kollégium, Kolozsvár, 1905

77

sem várhatunk, eddig sem segítettek sem pénzzel, sem katonával. A császár sem tartott meg semmit a Zsig- mondnak tett ígéretekből.1 Ő az, a ki a következő évben legelőször veszi észre, hogy Mihály oláh vajda megcsalja Rudolfot s Erdélyt nem Rudolfnak, hanem magának hódítja meg, ezért nem is teszi le az esküt Mihálynak;2 ő világosítja fel a bécsi udvart Mihály terveiről, ki aztán elkoboztatta a Bocskay erdélyi jószágait. De mind hiában. A lavina megindult, Erdély nyomora tovább növekedett Básta uralma alatt. Prágában pedig a helyett, hogy Erdély alkotmányának visszaadásával lecsillapították volna a kedélyeket, éppen az ellenkezőt tették. 1504. elején új kormányzási és közigazgatási intézményt készítettek Erdély számára, hogy aztán Magyarországba is átvigyék, ha a protestáns egyházat sikerül elnyomni, megtörni, kiirtani.

Magyarországi viszonyok.

Ha Magyarország pénzügyi és hadügyi állapotát nézzük, nincs különbség a XVI. századi és a XVII. század elején látható állapotok között. A török elleni segítség reménye vitte a magyar nemzet egy részét a Habsburgok táborába. Csalódásuk hamar bekövetkezett s csak a panasz maradt számukra. Az 1536. évi 26. tezben azt panaszolják, hogy őfelsége katonasága a vidéki lakosság könnyeiből él, mint ez már náluk szokássá vált; a szegény népnek nem hagyja meg egyebét véresre vert meztelen testénél. 1559-ben így hangzik a törvény: „Királyi felséged pedig ne kérjen tőlünk sok pénzt, mert a törökök, rebellisek, felséged katonái koldussá tették már az országot“; 1567. julius 2-diki leiratában Miksa herczeg azt mondja, hogy régóta részvéttel és fájdalommal szemléli az ország szomorú állapotát, mikép szenved úgy a törökök és tatárok, mint a királyi hadak dúlásaitól; de az utóbbiakra nézve azt a sajátszerií megjegyzést teszi, hogy a katonákat fegyelemben tartani immár alig lehetséges.2i Érd. Orszgy. Emi. IV. k. 58. I. 2 u. o. IV. 343. I.

:l Magyar Ogy. Emlakek V. k. 87. I.