Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
78 1576-ban panaszoltak a rendek ismét a katonák és az idegen tanácsosok ellen. Rudolf elismerte, hogy a panaszok nem alaptalanok, de az udvari — ausztriai — kamarának és hadi tanácsnak befolyását, nem hitte megszüntethetőnek; sőt kinyilatkoztatta, hogy „Magyarországnak pénz- és hadi ügyeit a többi országok és tartományok hasonló ügyeitől külön választani alig lehet.1 1603-ban azt kérik a rendek: fenyítse meg felséged nem a közkatonákat, hanem vezéreiket, hadd tanulják meg végre- valahára, „hogy a katonai erények nem a védtelen nép kirablásában, hanem az ellenségen aratott diadalokban állanak“. Ha pedig nem tud a felség fegyelmet tartani, ha nem tudja alattvalóit a zsoldos ellen, mely az országnak régóta nem védője, hanem barbár pusztítója és istentelen ellensége, megvédeni: „engedje meg legalább őfelsége, hogy a rendek magok védelmezhessék meg magokat ezen elnyomóik ellen.2 A törvényalkotás terén sincs kedvezőbb helyzetben a nemzet A királyok csak annyiban szokták tiszteletben tartani a törvényeket és alkotmányt, a mennyiben kénytelenek megtartani. A XVI. században gyakran megváltoztatták a hozzájok megerősítésre fölterjesztett törvények szövegét. E szokás átjött a XVII. századra is. 1603-ban „Miksa Ernő főherczeg azt tanácsolja a királynak, hogy ha valami nem tetszenék őfelségének, hát egyszerűen hagyja ki. De jelentése utóiratában mégis arra kéri a királyt, hogy ne változtasson a végzéseken; mert nem érdemes, mivel úgysem nagy jelentőségű dolgok; aztán tavaly is csak pár szót változtatott a végzéseken a felség és a rendek oly nagyra vették: ha most újra változtatásokat tenne a király, jövőre még nagyobb lármát csapnának s alkalmat vennének magoknak a király személyes jelenlétét annál erősebben sürgetni. Még arra figyelmeztette a királyt a főherczeg, hogy a rendek a király személye helyettesítőjének felhatalmazását teljesnek veszik és magyarázzák ... s ha most változtatna valamit a király 1 U. o VI k. 139. 1. 8 U. o. X. k. 140. I.
