Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
73 Szulejman sah vagyok.“1 — Mikor 1. Ferdinánd kérte Szulejmantól Erdély átadását százezer arany évi adóért, a szultán nagy haragra lobbanva ezt ízente a követektől: „Az uratoknak mondjátok meg, Erdélyen ne kapdosson, János királyt mindjárt vissza bocsássa; mert nem százezer aranyért, de ha Erdélynek minden völgyeit aranynyal megtölthetné is, soha soha a nem leszen s meg nem engedem, sőt minden dolgomat hátrahagyom és személyem szerint megyek Erdélynek visszavételére.“2 3 — Ugyanezt hangoztatták ő és utódai később. A töröknek az volt törekvése, hogy az országnak keleti felén, Erdélyben és a Tiszán túl, nemzeti fejedelemséget tartson fenn, melyet az ő „tulajdonképpen való ellenfelével“, a Habsburg dynastiával, szembe állíthasson s benne számbavehető szövetségest nyerjen. A fejedelem személyére nem volt válogatós, csak azt kívánta, hogy a magyarok a magok kebeléből találjanak embert Erdély és a tiszántúli részek kormányzására. A fejedelem-változások egész sora igazolja ezt; sőt ismeretes Lala Mohamed nagyvezérnek az a terve, hogy az egész Magyarországot kivegye a Habsburgok kezéből és Bocskay Istvánt koronás királylyá tegye, vagyis visszaállítsa a nemzeti magyar királyságot török pártfogás alatt. Az erdélyiek ismerték a török politika czélzatát, föl is használták javukra, sőt midőn a magyarországiak szidalmazták őket, hogy a török birtoka alá adták magokat, a következőleg vágtak vissza: „Ez szitokra így felelhetünk erdélyiek, hogy mi ez országot és ez országnak minden részeit, miulta fogva az török birtokában vagyunk, megoltalmaztuk szép szókkal, ígéretekkel, ajándékkal és minden módon az mint lehetett. De ti magyarországiak, országtokat csaknem fogytáig elvesztettétek, mikor az német nadrágjához ragaszkodtatok.“'* Politikai szempontból tehát egészen természetes, hogy az erdélyiek szivében a török politika vert mélyebb 1 Tluiry József. Bocskay I. fölkelése. — Századok 1899. 21. 1. 2 U. az, u. o. 23. I. 3 U. az, u. ott. 37. I. idézi Szaniosközy tört. maradványai IV. 231 32. I.
