Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
Vili. Bocskay István erdélyi fejedelem emlékünnepére.1 A legritkább esetek közé tartozik, hogy századok elmúltával, érdemeik elismeréséül, a hála és büszkeség érzelmeitől áthatva, fejedelmeket ünnepeljen az utókor, a közönség. E ritka esetek közé tartozik a mai nap, midőn Magyarország beláthatatlan rónáin, a bérezek, lombos erdők között elterülő völgyek ölében, minden igaz magyar szivében az elismerés, a hála és büszkeség érzete rezdül meg azért, hogy már 300 évvel ezelőtt volt nekünk olyan fejedelmünk Bocskay István személyében, ki Magyar- ország politikai és vallásszabadságát megmentette és fen- maradásának alapjait lerakta, biztosította. Bocskay István életpályája két részre oszlik. Az első Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem oldala mellett foly le. Ez alatt minden erejét a török uralom lerázására fordítja. A második 1598-tól 1606-ig terjed és a német iga megtörésére irányul. Erdélyi viszonyok. A nagy Szulejman, Erdélyt és a tiszántúli részeket, 1541. óta magáénak tartotta. Az I. Ferdinánddal 1547-ben létrejött békekötés oklevelében így czimezi magát: „Én, ki szultánok szultánja . . . Rumilinak és Anatolinak . . . Budimnak és Erdei vilajetnek ... továbbá a kardunkkal elfoglalt több országnak padisahja és szultánja: szultán 1 A collegium Bocskay ünnepélyén felolvasta Török István.
