Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
5 Óh! emeld fel mindnyájunk szívét, hogy meghallhassuk a te biztató szódat: „a hegyek megindulnak és a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom el nem távozik tetőled és az én bölcsességemnek szövetsége nem tántorodik“. Védő karodat terjeszd ki sokat szenvedett, égőn szeretett szegény magyar hazánk felett, a melynek „megújultak ismét“ százados sebei. Atyánk, te tudod: meg- bünhödte már e nép, a te hű néped, jó néped, megbíín- hődte a múltat s jövendőt. Óh nyújts feléje azért védő kart s haragod villámával sújts le azokra, a kik dőltét várják és gonosz kezekkel munkálják. Oh Atyánk! annyi szenvedés után: hozz reánk vig esztendőt, cselekedő, hadd viruljon e hon „ragyogva hírben, büszkén, szabadon Óh szálljon áldás tőled rá az égből; szálljon áldásod országunkra, mi magyar hazánkra. Imádkozunk, Uram, drága kincsünkért: hitünkért, anyaszentegyházunkért. Te tartottad fenn eddig is azon a fundamentumon, a melyet szent fiad vetett neki: óh tartsd meg számunkra tovább is. Cselekedő, hogy igaz vallásosság, az ősök hitbuzgósága, áldozatkészsége ékesítse híveit és a szeretet láncza, hadd fiizze őket testvérekké ! Óh hallgasd meg kérésünket, mondj igent és áment reá válaszul; mert tiéd az ország és a hatalom, legyen tiéd a dicséret és dicsőség mindörökké Ámen.
