Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
XIII. Iskolai év bezárása. 1. Évzáró ima. Irta és 190b. jun. 25-én elmondotta Tárkányi György vallástanár. Munkánk végeztével feljöttünk színed elé, összegyűltünk még egyszer e buzgó imádságaink által megszentelt falak között, teremtő, megtartó, gondviselő Istenünk, mennyei jó Atyánk, hogy mielőtt bezárulnának mögöttünk kapui a letűnt esztendőnek s szétoszolnánk kiki az övéi közé kipihenni a nehéz munkanapok fáradalmait, örvendezzünk a te jó kedved esztendejének, hálát mondjunk jóságodért, hirdessük dicséretedet, oh örökkévaló, akinek lehelleted hozza és viszi tovább az évek siető sorát, a kinek akaratod szerint kél és tűnik esztendőnk, a ki kiterjeszted gondviselésed szárnyait minden napjára, minden perczére az esztendeinknek. Eljutottunk kegyelmedből munkánk végére s a mikor megállunk itt határkövénél színed előtt, érezzük, hogy a számadás ünnepélyes, komoly, szent perczei ezek. Meghajtva előtted fejünket és szivünket a pillanat meghatottságában, visszatekint lelkünk elmúlt napjain az esztendőnek. Visszatekintünk az elmúlt esztendőre és elmerülve annak emlékeibe, mély hálával telik el szivünk ott látni minden napján megújulását a te goneviselésed áldott munkáinak. Erezzük, tudjuk, hogy gyengék, gyarlók voltunk, de te erős kőszála voltál a mi gyengeségünknek. Megfáradtunk, ellankadtunk nem egyszer, de a te lelked uj erőt öntött a csüggedőbe; ott leselkedtek reánk megszámlálhatlan légiói a veszélyeknek, csábításoknak és 8*
