Református Kollégium, Kolozsvár, 1904

— 24

hoz mérten érzem erőm és tehetségem csekély voltát; de collegiumunk dicsőséges múltja s a kedves kartársak lelkesítő példája megaczélozzák gyenge erőmet, reménységet és bizalmat keltenek szívemben a jövő iránt; s a mikor nevelői és tanítói magasztos hivatásomhoz kartársaim barátságos szeretetét és jóindulatú támogatását ismételten kérem : ünnepélyesen ígérem és fogadom, hogy szívemnek, lelkemnek egész melegével, őszinte lelkesedéssel és lankadatlan buzgalommal fogom szolgálni hírneves collegiumunk, református anyaszentegyházuk és magyar hazánk igaz érdekeit s így — bár kis részben — megérdemelni a méltóságos Elöljáróságnak, főtiszteletű Egyház- kerületnek és kedves kartársaimnak belém helyezett, kitüntető bizalmát. —

Végül hozzátok fordulok, kedves ifjak, fiatal barátaim ! — Örömmel üdvözöllek titeket is e szent falak között, midőn vezetőitek sorába belépek. Nagy részetek régi ismerőseim, kikhez már a múltban szeretet kapcsolt. Ismerem lelketek világát, szívetek érzelmeit, vágyaitokat, reményeiteket egyaránt. A szeretet hozott vissza közétek munkálni azok sorában, kiknek a ti eszetek és szívetek kiművelése szent hivatásuk. Ismétlem, eszetek és szívetek együttes művelése, mert ne feledjétek, hogy a kiművelt, jó ész rossz szívvel párosúlva olyan, mint Istennek temploma gonosz barlang szomszédságában. —

E munkálkodásunkhoz szükség van a ti szeretete- tekre és ragaszkodástokra is. Épen ezért kérlek titeket, kedves ifjak, régi és új tanítványaim egyaránt, legyetek olyan szeretette], bizalommal és ragaszkodással irántam, mint a milyen szeretettel és gonddal kisértem lépteiteket a múltban és fogom kisérni a jövőben, lanár és tanítványok kölcsönös szeretete, bizalma és ragaszkodása alapja minden haladásnak, forrása minden sikernek s közös munkánkon Isten áldásának! — Úgy legyen !