Református Kollégium, Kolozsvár, 1904
18 — tartózkodási helye, hanem az istenek alvilága s olyan mélyen van a tulajdonképeni alvilág alatt, mint az ég a földtől. Az Elysion mezeje az istenek halált nem szenvedő fiainak és kegyeltjeinek túlvilági helye, a későbbi „boldogság szigete“, sincs Homeros szerint az alvilágban, hanem ugyancsak messze nyugaton, az Oktános szélén, „ahol legköny- nyebb szerrel élnek az emberek; nincs ott sem hó, sem sok zivatar, sem zápor, hanem a folyvást süvöltő Zephyros szellői fújdogálnak, melyeket Okeanos küld oda felfrissíteni az embereket.“ Homeros alvilágának szállongó árnyait egyformán nyomorultaknak látjuk; nem érzik jól magukat Hades kietlen, sötét országában, a mit leghatásosabban Achilleus árnya juttat kifejezésre, midőn így szól: „Csak szépít- gesd te a halálomat, dicső Odysseus! Jobb szeretnék én napszámban dolgozni más valakinek, valami szegény embernek földjén, a ki nem kapott gazdag örökséget, mint itt valamennyi elhunyt holtak felett uralkodni.“ De megtaláljuk az erőtlen, test nélküli árnyakban az élőknek csaknem változatlan jellemét: Teiresias bölcs és istenes gondolkozást Antikleia rajong és aggódik Odysseusért, Achilleus harczra vágyó s boldog, hogy fiának hős hírét hallja, Orion tovább űzi a vadakat, Aias engesztelhetetlen a versenyben Odysseus-szal szemben szenvedett kudarczáért, -— s így már felfedezhetjük Homeros alvilágában a halhatatlanság eszméjét is. * * * Későbbi századok népies hite és fántáziája meglehetősen átalakította Homeros alvilágának képét is s a római irodalom fénykora kiváló költőjének, Vergiliusnak, Aeneisé- ben már gondos és művészi rajzát találjuk az - alvilág helyeinek. * Miként Homerosnál Odysseus, úgy Vergilius Aeneisé- ben a Trójából Latiamba menekülő Aeneas száll le az
