Református Kollégium, Kolozsvár, 1904
19 alvilágba, hogy atyjának, Anchisesnek szellemétől megkérdezze jövőjét s beavattassa magát rendeltetése titkába. Vergilius ezt az epizódot felhasználja arra, hogy bemutassa az egész alvilágot, de már úgy, a mint az az ő korának, mely sok századdal következett a homerosi kor után, tudatában meggyökerezett. Vergilius az alvilág lejáratát már földrajzilag is megállapítható helyre teszi, midőn Aeneast Italiában, a későbbi Cumae helyén szállítja partra. Itt képzelte u. i. az itáliai néphit — valószínűleg a hely vulkánikus jellegéből indulva ki — az alvilág lejáratát. Aeneast Deiphobe Sibylla Apollo templomába vezeti, melynek hátterében barlang van vájva. — Midőn ennek bejáratához közelednek, Sibylla érzi Apollo ihletését s felszólítja Aeneast, hogy imádkozzék Apollóhoz, a ki egész bolyongása alatt jóakaró istensége volt. Aeneas engedelmeskedik s erre Sibylla megjósolja, hogy a régi hazában átélt bajok ismétlődni fognak s miként Trója alatt Helénáért, úgy Latiamban Lavinidévt fog omlani a hősök vére. Aeneas nem retten vissza a jövő szenvedéseitől; Anchi- sestől nagyobb rendeltetését is hallani óhajtja s kéri a jósnőt, kalauzolja le az alvilágba, tárja fel előtte az alvilág kapuját, hogy atyjának szellemétől, miként Odysseus Teire- siastól megtudhassa a jövőt. Deiphobe hajlik a kérésre s felfedezi Aeneasnak, hogy az alvilágba juthatás talizmánja egy az avernusi ligetben termő szent aranyág, melyet ajándékúl kell vinni az alvilág úrnőjének. Ezt szerezze meg, temettesse el Misenus társuknak holttestét s mutasson be áldozatot az alvilág istenségeinek. Aeneas, mint kegyes férfiú, mindezt teljesíti s a mérges kigőzölgésű Avernus tónál, melyről a néphit azt tartotta, hogy az Acheron előtöréséből származik, Sibylla kíséretében befelé indul a barlangba, az alvilág^ bejáratához. És itt feltárul előttünk a vergiliusi alvilágnak művészi fántáziával, római palota mintájára megrajzolt képe. Aeneas a szent ág birtokában s Sibylla kíséretében nem 2*
