Református Kollégium, Kolozsvár, 1904
b Odysseus 2 társa kíséretében leszáll e mélységbe s maga előtt találja az alvilág bejáratát. Czélja az, hogy Teiresias leikével találkozzék, de addig mit sem tehet, míg Kirke útasítása szerint áldozatot nem mutat be az alvilág istenségeinek s nem imádkozik a holtak leikéihez, melyek mint erőtlen, test nélküli árnyak az asphoddos nevű, liliomfajta növénynyel benőtt s Hadesnek egész birodalmán átterjedő réten csoportostul bolyonganak. Odysseus csak távolról szemlélheti őket, míg a Kirkétől kapott áldozati juhok vérét nem veszi. Ekkor a holtak árnyainak egész serege tódul az áldozati vérhez, hogy öntudatot igyanak belőle. Homeros felfogása szerint ugyanis az alvilági lelkek öntudata homályos s csak az áldozati vér Ízlelése után válik tisztává. Csak a legelőször megjelenő Elpenor lelke beszél Odys- seushoz tudatosan és világosan a nélkül, hogy ivott volna az áldozati juhok véréből; de ennek is könnyen magyarázatát találjuk, ha meggondoljuk, hogy Elpenor, ki Kirke házának tetejéről leesett s kit Odysseusék — sietségükben észre nem vevén — temetetlenül hagytak ott, nem is igazi alvilági lélek; a temetetleneknek lelkei u. i. nem mehetnek be az alvilágba, hanem csak bejáratánál bolyonganak. Meg is kéri Odysseust, hogy ismét a felvilágra jutva temettesse el, nehogy az istenek haragját magára vonja. De már Antikleia, Odysseus meghalt anyja, homályos öntudatában csak sejti fia közellétét s inni akar a vérből, hogy tiszta öntudatra ébredjen. Odysseus azonban kardjával édes anyja árnyát is visszatartja az ivásíól, mert alvilági útjának istentől és sorstól rendelt első czélja Teiresias lelkének feltalálása s tőle jövőjének megismerése. Költőnk azonban nem vezeti át Odysseust az alvilágon, hanem csak bejáratához állítja s vele idézteti elő a holtak lelkeit. Nem is várat sokáig magára Teiresias, a vak thebaei jós, ki Persephoneia kegyéből halálakor is megtartotta ép elméjét s az alvilágban is tudja a jövőt. Be van avatva az alvilág titkaiba, tudja a lelkek öntudatra keltésének módját, hisz ő maga mondja Odysseus- nak: „A kit csak közelebb engedsz a vérhez az elhunyt
