Református Kollégium, Kolozsvár, 1904

Az igazgató évzáró beszéde.

Az 1904—5-ik év a küzdelmesebb, változatosabb évek közé tartozik.

Már az a körülmény, Hogy 1904. julius havától szeptember 6-ig 63 tanuló vette ki bizonyítványát, nagy létszám apadást jelzett előre. Ezek közül csak három volt jő osztályzatú, egyik visszajött, kettő nem bírta fedezni kiadásait, bár tandíjkedvezményt, jutalmat adtunk; mindkettő Nagyenyedre ment, hol több kedvezményt, talán teljesen ingyenes ellátást adhattak, a mit mi nem tehettünk. Két elégséges osztályzatú szintén szegénység miatt távozott más intézetbe. A többiek elégséges, elégtelen osztályzatú, javításra vagy ismétlésre útasított, részben magaviselet tekintetében kifogásolt, más pályára való tanulók voltak. Három közülök elköltözés miatt távozott el.

A tanulók fölvétele és megítélése körül állandó harcz foly a szülők, és igazgatóság, meg a tanártestületek között. A szülők részéről természetes és kívánatos, hogy gyermekeiket taníttatni akarják. Ez ellen senki sem tehet kifogást. Az igazgatók, tanárok részéről szintén természetes, hogy testben, lélekben erős, tanulásra való növendékeket kívánnak befogadni; de az összeütközés azonnal bekövetkezik, mihelyt érvényesíteni akarja a tanári kar a maga nézetét: mert sok szülő nem tekinti gyermekének sem testi, sem lelki fogyatékosságát. A küzdelemben ideig-óráig rendszerint a szülők győznek; de csak addig, inig a természet kérlelhetetlen törvénye meg nem bünteti őket. így halmozódnak össze néha a tehetségtelen tanulók; így következik be néha nagy vándorlás egyik iskolából