Református Kollégium, Kolozsvár, 1904
130 — a másikba, nagy ritkán egyik pályáról a másikra. Ez a jelenség mutatkozott nálunk a múlt év végén. Nálunk az a meggyőződés, hogy a collegiumunkat az egészséges növendékek számára alapították és tartják fenn. A kik testben vagy lélekben betegek, nem ide valók; ezeket más úton, más intézetekben kell ismeretekhez juttatni. Az emberszeretet nem követeli, hogy egészségtelen, félszeg emberek nevelésével vesződjünk, az egészségesek rovására, legtöbbször sikertelenül. Az emberszeretet csak annyit követelhet, hogy az egészségesek gyámolítsák a gyengéket a nekik megfelelő pályán. Az előbb említett sok kilépés mindenesetre befolyással volt népességünk apadására. Beiratkozott az év folytán 364 tanuló, 28-czal kevesebb, mint a megelőző évben. Kimaradt 14. Vizsgálatát nem fejezte be 1. Meghalt 2. Létszám tanév végén 347. A kilépőket nem nevezem meg; de tudom, hogy egynek kivételével mindamennyi tehetségtelen vagy egészségtelen. Melőtt előadnám az ifjúságra vonatkozó többi mondanivalómat, személyi ügyekre térek át. Az iskolai év elején Balogh Károly kartársunk kénytelen volt egészsége helyreállítására két havi szabadságot kérni. Nehezen tudta rászánni magát; de nem térhetett ki a természet törvénye elől, meghajolt előtte s jutalmát meg is nyerte; a két hónap letelte óta, mindnyájunk örömére, ismét jó egészségben folytathatta munkáját, közönségesen ismert, lelki- ismeretes pontosságával. A helyettesítés könnyűvé vált annálfogva, hogy Kálmán János dr. afia elvállalta az összes órákat. A Kálmán János tanár óráinak egy részét Kegyes István gyakorló tanár helyettesítette, az elemi iskola igazgatásában Sárkány Lajos dr., az osztályvezetőségben Deák István r. tanár segédkezett. 1905. januárius elsején gyászra virradtunk. Tanári testületünk legöregebb, kiérdemült tagja, Szabó Sámuel, hosszas vívódás után, elhunyt. Örök nyugalomra tért,
