Református Kollégium, Kolozsvár, 1903

— 101

fennállanak; de szorosan ragaszkodunk az 1790-iki X. törvényczikkelyhez is, melynek világos rendeletében az esküvel szentesített fejedelmi szó biztosítja nemzetünket: hogy Magyarország szabad ország s egész törvényhozási rendszerében független: tehát semmi más országnak vagy nemzetnek alá nem rendelt.“

Nem akarjuk mi hazánk érdekeit az összes monarchia egységének, biztos fennállásának feltételeivel ellentétbe hozni; de más részről törvénynyel, igazsággal s méltányossággal ellenkezőnek tartjuk, midőn Magyarország érdekei bármely egyes tartományok érdekeinek jogtalanúl alárendeltetnek, mint ez az ipar s kereskedési viszonyainkra nézve már hosszú időtől fogva folytonosan történik. Készek vagyunk mi az örökös tartományok érdekeivel netalán ellenkezésben álló magyar érdekeknek igazság és méltányosság alapján lehető kiegyenlítésére kezet nyújtani; de abban soha meg nem egyezünk, hogy az összes kormányzási rendszer egységének, mit némelyek a monarchia egysége gyanánt szeretnek főelvül emlegetni, minden érdekeink, még alkotmányosságunk is, föláldoztassanak.

De midőn ekkép irányunk szellemi egységére törekszünk, a törvényhatóságoknak önkörükben szabad mozgását s törvényes önállását féltékenyen őrizni szoros kötelességünknek ismerjük. Károsnak, sőt veszélyesnek tartjuk, ha a kormány önmaga is párttá alakulva, hatalmának szellemi és anyagi erejét arra használja, hogy a vélemények szabad és független nyilatkozata helyett, mindent előre helyeslő s majdnem föltétlenül hódoló többséget szerezzen.

Az ellenzék elfogadta e nyilatkozatot, együvé tömörült s Magyarország újkori alkotmányának megteremtésében együtt harczolt diadalmasan.

Amit józanészszel, hazaszeretettel, politikai előrelátással meg lehetett tenni, a magyar országgyűlés megtette, a nemzeti közvélemény támogatásával kivívta az első magyar független felelős minisztérium kinevezését, melynek igazságügyminisztere Deák Ferencz lett.