Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

146 —

dés? A kijelölt olvasmányok figyelmes átolvasása? A világi énekórák?

Bár az emberi lény nem gyúrható, mint az agyag ; mégis megkísértjük, tapasztalataink alapján, bizonyos rendet szabni a tanfolyamok egymásutánjára. Szakértők mondják, hogy rajzot, zenét csak kis kortól kezdve érdemes taníttatni. Ha ezt vesszük figyelembe, négy órával szaporítjuk a rendes órák számát. Minél több oldalú tehetsége van a gyermeknek, annál több óra nehezedik rá.

Rendes óráink száma az alsó négy osztályban 30, 1902—3. óta; szabadkézi rajzzal és zenével 34, világi énekkel 35. A felső négy osztály 31 rendes órájához adva ezeket, 36 a heti órák száma. Tehát alig kezd valami rendkívüli tárgyhoz a tanuló, azonnal 6 órai rendes foglalkozás nehezedik rá naponként, négy fal között, rendszerint ülő helyzetben. De ez nem elég. A legjobb tanuló is kénytelen 2—3 órát szánni előkészületre ; hát még a gyengébbek ?

Harmincz évvel ezelőtt 26—28 volt a heti rendes órák száma. Vájjon erősebbé vált az uj nemzedék azóta testi és szellemi tekintetben ? A szellemi munka iránt való hajlam erősbödött-e azóta átöröklés utján? Az orvosok tudnának valamit mondani róla; de bizonyosan nem kérdezték meg őket, mikor a napi órák számát 4-ről 5—6-ra emelték.

Mi egyik téren sem látunk erősbödést.

E bevezetés után még néhány pillanatot szenteljünk a kegyeletnek. Egy romlásnak indult ifjú törzs dűlt ki soraink közül. Borosa Mihály dr., kedves kartársunk, életének 34., nyugalomba lépésének 3-ik évében, hosszú súlyos szenvedés után, 1902. szeptember 30-án örökre megszabadult a földi kínoktól.

Kitűnő tanuló, lelkes tanár, munkabíró férfi volt. Sokat, sokat és mohón dolgozott. Egyetemi tanulmányai végeztével egy évig a berlini és müncheni tudomány