Református Kollégium, Kolozsvár, 1902
145 veteli. Teljesen elhibázott dolog, majdnem imádattal ra- jongani az egységes nevelés, oktatás jelszaváért. E jelszóból csak a nemzeti, hazafias nevelés egysége tartandó meg. Egyébként lehet tagolni az oktatást annyi felé, a hány felé az élet követeli .... Ki merné állítani, hogy reáliskoláinkban nem lehetne hazafias és az újkori igényeknek megfelelő műveltséget szerezni ? Vagy, ha merné valaki, 'be tudná-e bizonyítani ? A két, különböző intézet, különböző tehetségű tanulók számára való; tehát helytelen a közönség egy részének az a felfogása, hogy a reál vagy polgári iskolába való tanulók gyengébb tehetségüek, mint a gymnasiumiak. Csak a hajlam és tehetség más; de mindkét tehetség értékes és megmenteni való. Helytelen akármelyik intézet rendes tantárgyát rendkívülivé tenni, azzal a czélzattal, hogy a másikban, fölvételi vizsgálattal rendessé avattassa a tanuló; mert tapasztalatok igazolják, hogy a kétféle előkészület nem egyenlő értékű; az is bizonyos, hogy az egyébként is megterhelt tanulóra újabb terhet ró és egészséges fejlődését koczkáztatja. Ezeken kívül állíthatjuk, hogy az ily bizonyitványkiegészitések a legritkább esetben történnek tudományos érdekből Szomorú igazság, hogy nincs elég iskolánk; még szomorúbb, hogy az iskolázott emberek nem kapnak foglalkozást; legszomorúbb pedig az, hogy nem vagyunk elég gazdagok s igy végtelen csekély a közönségnek az a része, mely a műveltséget azért óhajtaná megszerezni, mivel vágyik müveit lenni. Nem vigasztaló az állapot az iskolában sem. Kétségbe vagyunk esve az idő csekély volta miatt. Rendkívüli tárgyakra nem marad idő. A ki két órán szabadkézi rajzot tanul, már alig szakíthat időt franczia nyelvre, zenére, gyorsírásra, rendkívüli testgyakorlásra. Ezek közül csak a gyorsírás sajátítható el rövid idő alatt; a többiekre külön-külön több évi gyakorlat kell s ezek elzárják egyiket a másiktól. Hát még hol van az önképzőköri mükö10
