Református Kollégium, Kolozsvár, 1901

49 —

Ha a szókincset, kifejezéseket, epikus szólásmódokat, sőt epikus hasonlatokat is figyelmesen vizsgáljuk, azt fogjuk látni, hogy nagyon sokat merített Vergiliusból. Egész csomó példát találunk különösen frázisokból, melyek szóról szóra meg vannak Vergiliusban és egész rakás olyan hexametert, melynek kezdete vagy vége egyezik Vergiliussal.* Azonban ezen egyezéseket akár szándékos, akár öntudatlan utánzásoknak nem tarthatjuk, mivel nagyrészük nem magától Vergiliustól ered, hanem a latin költői nyelv közkincsének tekinthető, s igy semmi esetre sem utánzás. Hogy frenis spumantibus, ludunt comae, horret animus és más hasonló kifejezések Vergiliusban is előfordulnak, vagy hogy Claud- nál rapit currum, Verg.-nál rapiunt currum, továbbá con- plexu fovens és amplexu fovet, crcvit amor és ereseit amor, gremio successerat antri és antro succedimus s más ilyenfajta egyezések találhatók, az még nem nevezhető utánzásnak. A verssorok egyforma kezdete vagy végződése ugyan nem tartható fontos bizonyítéknak. Vannak azonban főnevek, melléknevek, igék, melyek tudtunkkal Verg.-nál fordulnak elő legelőször, pl. debellator, monstrator, libámén, luctamen; aliger, fumifer, arundineus, croceus, litoreus, undosus, inarcessus, inausus, intemeratus, aequaevus, armi- sonus, volniticus; acerbare, aggerare, erispare, despumare, hebetare, lentare, obliquare, humescere, lentescere, rige- scere stb. De itt is bajos a döntés, mert ezek a szavak Verg. után bizony elég gyakran előfordulnak az ezüstkori latinság Íróinál s igy lehetséges, hogy az egyiket a köztudatból vette Claud is, a másik véletlen Verg. reminiscentia eredménye s csak kevés mondható szándékos és tudatos Verg. utánzásnak.

Ilyenformán vagyunk a költői leírásokkal és hasonlatokkal is. Claud. In Ruf. I. 269:

tumidus vertice torrens Saxa rotat, voluitque nemus stb.

') Trump. Observ ad genus die. Claud. Diss. Vratislaviao, 1887. II. de imitatione Verg. 54. 1.

4