Református Kollégium, Kolozsvár, 1901
32 — felvirágzása, ifjúságunk helyes nevelése valóban szivén fekszik. Hat éven át a fiumei olasz gymnasiumban az édes magyar haza nyelvének, szeretetének terjesztése vala hivatásom: egyházkerületünk tanítás-nevelésügyét csekély erőm és tehetségem szerint szolgálni, a reám bízottakkal híven sáfárkodni, azt hiszem nem kevésbé szép, nem kevésbé nehéz feladat. Kérem az ifjúságot, ajándékozzon meg lelkének gazdag kincses tárából ifjúi szeretetével, kérem az intézet vezetőit, tanárait, ne vonják meg tőlem jóindulatukat, jóakaró támogatásukat. Működjünk együtt, egy akarattal. Egyetértés legyen a vezérünk s neveljünk a ránk bízott ifjúságból jellemes, erkölcsös, valóban művelt férfiakat, kik a magasztos ideákért igazán tudnak hevülni s hazájoknak, egyházuknak nemcsak munkás, hanem hasznos polgárai lesznek egykoron. Ezek után legyen szabad székfoglaló értekezésemet felolvasnom. Az utolsó római költő. A római irodalom történetét a Kr. u. 2. századtól kezdve a hanyatlás jellemzi, mely szoros kapcsolatban van a politikai és társadalmi élet elfajulásával. A császárok, kiknek trónja a pillanat kedvezésétől függött, keveset gondoltak az irodalommal. így volt ez már mindjárt az Augustusi követő uralkodók alatt, kik a szabadsággal együtt minden irodalmi törekvést elnyomtak, de még inkább Így volt később a testőrcsapatok kegyelméből trónra jutott császárok idejében. Egyrészük kegyetlen vérengzésben, vagy élvezetvágyainak kielégítésében találja gyönyörűségét, más részük egész uralkodását háborúskodással tölti: csak kevesen vannak, kik az irodalmat, tudományt, művészetet pártolni és előmozdítani tudják vagy akarják. A politikai romlás lassan, de biztosan közeledett és fenyegette a birodalmat. A barbárok folyton összébb szorultak, betöréseik mind gyako- riabbak lettek s elnyeléssel fenyegették az egykor hatalmas császárságot.
