Református Kollégium, Kolozsvár, 1901

— 33

Ily körülmények között a művelődés haladt ugyan a maga útján, de elveszítette eredeti római jellegét.* A római nép géniusza kimerült, tétlenségbe sülyedt és ez a tétlenség, kimerültség, a tehetség hiánya meglátszik egész szellemi életén. A tudományokban nincs búvárkodó kutatás, csak felületesség. A szépirodalomban az eredeti alkotások helyét a múlt remekeinek szolgai utánzatai foglalják el. Az írók, a teremtő erő kimerültségének érzetében, a régi minták tanulmányozásához fordulnak, de csak a formát tudják eltanulni, utánozni s az igazi kritikai érzék hiányában válogatás nélkül keresik a régit.

A politikai állapotok fejlődésének erős lökést, határozott irányt adott Nagy Constantinus, a ki 312-ben Kr. u. a keresztyénséget a pogánysággal egyenlővé tette és ha II. Constantius, ki 353-ban kelt rendeletével államvallás rangjára emelte. Igaz ugyan, hogy amint a pogányság megszűnt államvallás lenni, nem lépett azonnal helyébe a keresztyén- ség. Sőt már Constantius utóda Julianus szerette volna újból visszaállítani a pogányság régi hatalmát. És ámbár a keresztyéneket Constantius után sok mindenféle engedményben, kedvezményben részesítették, a pogányságot pedig előbb csak ferdeségei, később egy és más külsősége miatt gúnyolták és üldözték: tényleg a Kr. u. 4. század végéig, tehát majdnem egy századon át teljes vallásegyenlőség és szabadság uralkodott a birodalomban. Mindazáltal az egyenlőségre czélzó intézkedések következtében csakhamar egy hatalmas keresztyén irodalom indult meg. A keresztyénség befolyása minden tekintetben erősebb lesz s egy más, egészen új világnézet keletkezik, melynek a kül- sőleg-belsőleg teljesen megingott pogányság már többé nem tud ellenállani. Más források nyílnak meg az irodalomban, melyek jobb körülmények között bizonyára a költői és irói munkásságot sokkal magasabb színvonalra emelhették volna.**

' I.. Philippson-féle Weltgesch. IV., 133.

Philippson féle Weltgesch IV., 135. 1. Teuffel, Gesch. d. Hőin. Litt. 5. Aull. 1008. lap.

3