Református Kollégium, Kolozsvár, 1901

27 végeznie kell, munkás-társait és azok munkáját tehát kinek- kinek becsületben kell tartania. Azért fontos e czélgondolat a középiskolában, mert az innen kikerülő ifjak mindmeg- annyian tanítói lesznek környezetöknek, hatnak majd mások életmódjára, életfelfogására. Belőlük alakul majd a társadalom s határozódik meg a nemzet versenyképessége és becsülete a müveit nemzetek között. E végre nemcsak ismereteket nyújtva, hanem növendékei lelkét, érzületét képezve — munkatársakat nevel magának a középiskola.

A gátló körülményekkel szemben tehát a nemzeti czélt szolgáló középiskola azt az alapot akarja megvetni, melyen megállva a nemzeti munka folyamába bele lépő ember a maga helyzetét felismerhesse s abban talán épen úgy, mint valamely vagy sok más ember, de önálló elhatározással, önálló ítéléssel és a czél tiszta ismeretével vehessen részt, hogy a maga sajátos emberi hivatását mások akadályozása nélkül teljesíthesse.

III.

E nemzeti munka eszköze az iskola, egész személyi és tárgyi ellátásával. Csupán az alapelvet kell megkeresnünk, mely mindezeket egyöntetűen áthassa és megelevenítse. Ezt az alapelvet közelünkben találjuk elevenítő és éltető alakjában. A történelem folyamába képzelve magunkat idáig jöhetünk a nyomain. Ez az elv határozza meg sok száz év óta az emberiség fejlődését, jelöli ki az iskolák czélját s nemzeti feladatainkat szemlélve ez emelkedik fel ma is előttünk, hogy szerinte rendezzük a magunk életét s ismertessünk meg vele olyanokat, kiknek jövendő élete s különösen benső, lelki élete a mi életünk munkájától függ. S épen azért, mert ma mi, az iskola nem élhetünk zavartalanul a munkának, mert roppant erejű munkatársunk, a társadalom nem támogat bennünket megfelelően, sőt megdöbbentő és elkeserítő jelenségeivel elpusztítja, a mit nagynehezen építettünk, azért kell fejlődésünk utján tovább haladva követnünk eddigi vezetőnket : a keresztyén szellemet ! Az ebben élő erkölcsi és szellemi irányelvek éltetik a protestáns iskolát, mióta épen