Református Kollégium, Kolozsvár, 1901

7

kodás módja sem volt előtte ismeretlen Az újabban felfedezett protestáns iskolai drámákat nem ismerhetjük még eléggé ebből a szempontból, de a piaristák is kitűntek még a pálosok mellett a népiesség alkalmazásában; úgy hogy ez iskolai darabokban már a XVIII. században szerepelnek: a czigány, kántor, falusi biró, betyárok, vándorló legények, stb., a kik ma is kedvelt alakjai a népszínműnek. (Beöthy: Képes irod. tört. I. 499.)

Az ilyen irányban megindult népies fejlődése két akadályra talált. Az egyik az iskolai színjátékok letiltása volt; a másik Bessenyei és társainak fellépésével egy egészen új eszmeáramlatnak a megindulása. Az első nem lett volna olyan nagy akadály; mert az iskolai színpadok lassanként világiakká alakultak át,amelyeken tovább,sőt szabadabban fejlődhetett volna ez az irány. A második körülmény azonban majdnem teljesen megsemmisítette a népies felfogást. A megújhodás harczosai ugyanis észrevették nagy elmaradottságunkat s mohó lélekkel szívták be a külföldi áramlatok levegőjét és lázasan utánozták, termelték mindazt, a mi külföldön értékesnek látszott. Külföldön szerzett magasabb rendű műveltségükkel megérezték a franczia, német, sőt Kazinczy az angol classicusok erejét is és a külföldi irányzatokhoz simulva, lenézték a kuruczdalokat gyűjtögető s azoknak szellemében írogató Palóczi Horváth Adámot. Ilyenformán a népies irányú színdarab mesteremberek kezébe került, a kik napszámra dolgoztak annak a közönségnek, a mely nem tudta követni Kazinczyék sebes és magas röptét. Ekkor és ezért vált külön az irodalom a színpadtól annyira, hogy az Akadémia ma is külön kezeli a kettőt s ide vezethető vissza az a vita is, mit épen a Szigligeti fellépése tett aktuálissá: vájjon a színpadi, vagy az irodalmi hatás-e a döntő drámai művek megítélésében.

így a XIX. század első évtizedeiben elözönlött.ék a magyar színpadot az u. n. magyarítások, melyek úgy készültek, hogy az idegen, legtöbbször népies színdarab szereplőinek magyar nevet és ruhát adtak s nehány lokális viczczel és vonatkozással ékesítették fel. Mikor ezekbe