Református Kollégium, Kolozsvár, 1901

8

Déryné, az első magyar énekesnő, elkezdett magyar nótákat beletüzködni, készen volt az a magyar népszínmű, melyet a 40-es évek Vahot Imréje, a későbbi Lukács Sándor és a jelen kor Bokor Józsefe alig emelkedik felül. Ezek a magyarítások aesthetikai értelemben értéktelenek lévén, elvesztek, de jelenükben íentartották, élesztették a nemzeti érzést és népies felfogást s közönséget gyűjtöttek a szinpad körül, a mire Kazinczyék ép annyira nem voltak képesek, mint ma az Akadémia Hogy mégis fogalmunk legyen ezekről a magyarításokról, felemlítem a híres Lumpaci vaga- bundus-t és a Tündérlak Magyarhonban czimű darabot, melyet népszínmű néven ma is megtapsol a vasárnap délután közönsége s a melybe Déryné tüzködte belé a Cserebogár, sárga cserebogárt és azokat a többi népdalokat, melyekkel 1815-től kezdve mindig teltházat csinált Pozsonytól Brassóig. Megható ennek a magyarításnak a szerepe a színészet történetében, ha Déryné naplóját olvassuk. Mikor a trupp Győrben vagy Komáromban, vagy nagyon sok helyen annyira megakad, hogy nem képes tovább menni, a dux gre- gis előveszi a Tündérlakot Magyarhonban, Déryné új nótákkal frissíti fel s csak úgy dűl a közönség.

A magyarítások mellett azonban találunk több nevet, a kik önállóan is megpróbálkoztak a népies alkalmazásában s igy szintén egyengették Szigligeti előtt az utat. Már Csokonai nem csekély érdemet szerzett magának két drámai müvével. Gerson du Malheureux vagy az ördögi mesterségekkel találtatott ifjú (1795) ez. vigjátékában Szeh Ábrahám, az intrikus zsidó, a maga zsidós kiejtésével, Buga Antal, a kályhafütő czigány, Porházy György, a sokat és nagyokat ivó iskolamester, ma is állandó alakjai a népszínműnek.

Sokáig kedvencz tárgya volt népies költészetünknek a betyár élet s ha bizonyos romanticus Ízzel is, de Balogh István Angyal Bandijában (1812) és Vándza Mihály Zöld Marczijában (1817) elég korán megtalálta drámai feldolgozását. Különösen ez utóbbi érdekes, ha a népszínmű elődeit keressük. Szerkezet és jellemzés tekintetében gyarló darabot irt Vándza; de mikor a népet szembe állította az úri