Református Kollégium, Kolozsvár, 1900
— Cl nck örökáron való eladásában korlátozni; csak azt kötöm ki, hogy annak eladása esetében a begyülendő vételár kamatjai a jelen pótvégrendeletem (3.) harmadik pontjának a) b) c) és d) alpontjaiban megjelölt arányban és az ott megnevezett czélokra fordíttassanak Kivánom, hogy hagyományom „Rucska János alapítvány“ név alatt kezeltessék; s azon nem remélt esetben, ha a kolozsvári evangelicus református főtanoda megszűnnék felekezeti intézet lenni, rendelem, hogy tett alapítványom felerésze törvényes örököseimre, hasonfelerésze pedig a kolozsvári evangelicus református egyház árvái alapjára szálljon. “ A pótvégrendelet nem változtatta meg az eredetinek többi intézkedéseit. Ezek szerint hagyott a kolozsvári evangelicus református anyaszentegyház árvaalapjának 2000 irtot; a kolozsvári „Mária-Valeria“ nevet viselő árvaintézetnek 1000 frtot; a kolozsvári házi szegényeknek f>00 irtot; kedves barátja Székely János hajadon leányának 1000 frtot; a maga temetésére s a sírját környező rácsozatra 5000 frtot; temetkezési helye jó karban tartására, a helybeli református főtanoda kezelése alá 1000 frtot hagyott, melynek kamatjait rokonai az irt czélra fordítani és arról a főtanodának koronként elszámolni kötelesek. Az EMKE-nek 200 frtot hagyományozott. Rokonainak meghagyta átok alatt, hogy példáját kövessék, a tehetősebbek a szegényeken segíteni igyekezzenek. A végrendelet kiállítása után 5 év múlva, 1894. decz. 1-én halt meg a jó öreg, 84 és fél éves korában Élete egyszerű volt mindvégig. A közéletben nem szerepelt; olvasó- egyletekbe sem járt. Szépirodalmi, történelmi és gazdasági folyóiratokat járatott, ezeket olvasgatta. Takarékos volt, de a jótékonyságtól nem zárkózott el; szegény tanulóinknak sokáig főzetett ebédet. Legdrágább, legkedvesebb volt előtte édes anyja emléke; édes anyja sírjába temetkezett s végrendeletében megtiltotta, hogy oda mást temessenek.
