Református Kollégium, Kolozsvár, 1900
részben pedig a tananyag hátra levő részének némi összevonásával. Még meg kell emlékeznem egy nemsokára bekövetkezendő veszteségünkről, t. i. hogy Parádi Kálmán tanártársunk bejelentette, hogy a jövő iskolai évtől kezdve, 35 évi tanári szolgálat után, melyből 30 évet töltött collegiumunk szolgálatában, nyugalomba kiván vonulni. Hogy e bejelentésnek mekkora a jelentősége, csak mi tudhatjuk igazán, a kik 30 év óta látjuk működését, azóta tanulunk tőle s próbálgatjuk követni őt; bizony sokszor hiú törekvéseink mutatják, hogy követésében erős feladatot vállaltunk. Ha én most e helyről szivem szerint óhajtanám méltányolni érdemeit, Ízléstelenséget követnék el épen jelenlétében. Elhallgattatom tehát az előtérbe toluló érzelmek hangjait, de még sem tehetem, hogy rá ne mutassak annak a 30 évnek egy pár főbb momentumára, melyben Parádi Kálmán volt az erdélyi református tanügy legerősebb oszlopa. Ez az idő tanügyünk többszörös és teljes átalakulásának a korszaka volt. Egyházkerületi tanügyünk 1861-iki szervezete a 60— 70-ben megszüntetett jogakadómiák kiválása folytán, a politikai viszonyok teljes átalakulásával kapcsolatban s különösen a magyar egyetemes ev. ref. egyház szervezkedése következtében hiányosnak s átalakítandónak mutatkozott, mégis csak 1884-ben jöhetett létre az uj általános szervezet. 1870-től 1884-ig a collégiumok a szervezetek helyi módosításával csaknem teljesen átalakultak. És collegiumunk átalakulása, lehet mondani teljesen modern alapokon ujjú fejlődése a legszerencsésebben ment azoknak a gazdag tapasztalatoknak, fényes tehetségnek, nagy munkaerőnek felhasználásával, melyet Parádi Kálmánban 1871 ben megnyert a collegium Az 1883—84-iki újjá szervezés nagy munkája nemcsak egyházkerületünk kebelében az ő érdeme, hanem az egyetemes egyház munka terhéből is tekintélyes részt vállalt magára. És azután következett a szervezeti tanterv életbe léptetése, később az iskolák rendtartásának átalakítása, a collegiumunkat vezető tisztségek terhei, amellett a collegium — 105 —
