Református Kollégium, Kolozsvár, 1900
- 102 te vezettél minket, mintegy kézenfogva ebben az esztendőben is. A te nevedre szálljon hát dicsőség, midőn a tudományból font koszorút homlokunkra tűzzük hálaének között, miként a jókedvű aratók. Édes volt a remény, melylyel elindultunk, édesebb az öröm, melylyel áldásaid most betöltenek Megáldottad ez iskolát, hogy legyen templom a te dicsőségedre, az emberiség javára. ím előtted állnak házadnak lakói, arczukon fényes tavasz: az ifjúság, szivükben fényes menyország: a vidám ártatlanság. Előtted állnak a vezetők, a kiknek gondjaira biztad e drága kincsek hálát adnak neked a bölcs szívértés vigyázó szemekért. Áldunk téged, hogy megmutattad nekünk a te jókedvednek gazdag esztendejét. Oh mert nincs nagyobb gazdagság, mint a tiszta értelem és a tiszta jellem. Jó kedvednek örömteles esztendeje volt, mert nagy czélokra buzdított és nincs nagyobb öröm, mint a nemes törekvés. Jó kedvednek esztendeje volt ez, mert megtanultuk, hogy kinek jelleme nemes érez, értelme tiszta sugár, szava igaz, útja egyenes: az megszenteli a. kört, melyben él, megszenteli a családot, a társadalmat; oh az ilyen emberek a tanítványok, kikről szól a biblia: ti vagytok a világnak • világosságai. Jó kedvednek esztendeje volt ez, mely felnyitotta előttünk az életnek kútforrását: megtanított munkálkodni. Hiszen az élet munka. Öl a tétlenség, öl a könnyelműség, öl a restség, öl a bűn: a munka élet. Harczba szálltunk és ím, győzelmi ének fakad szívünkből neved magasztalá- sára. Győztünk a világ örömei felett, mert megtanultuk hálával fogadni azokat, vagy lemondani róluk, ha azt akaratod kivánja. Győztünk a földi javak csábos erőin, mert mindezeknél drágább kincset adtál szivünkbe. Győztünk a kisértések felett, mert megtanultuk a legfőbb törvényt: csak Istennek szolgálj. Győztünk a hálátlanság felett, mert megtanultunk megbocsátani. Győztünk a világ felett, mert isteni erők tárháza nyílt meg itt lelkünk előtt. Bizony áldott a te neved mindörökké! Te oltalmaztad intézetünket, ezt az ékes virágokkal
