Református Kollégium, Kolozsvár, 1900

- 103 —

gazdagon megrakott tisztes öreg fát. Te gyógyítsd be rajta a sebeket, melyek a leszakított virágok s a megtámadott ág helyén maradtak

A kik már ifjabb kezekbe adják a magasan lobogtatott fáklyát, azok hadd hordozzák sokáig a vénség szép ékes koronáját, melyet az igazság útjában találtak.

A kiknek pedig más munkatért rendeltél, vezesd oda békességben, égesd lelkűkben mindenütt a hazaszeretetnek, igaz hitnek és az életet megnemesítő eszményeknek lángját.

És légy vezetője azoknak, kik most lépnek az élet útjára, kik előtt a világ még ifjú, tiszta, ártatlan, boldog; a kik még csak az atyai házat és az iskolát ismerik, melyekben csak gondviselést, áldást, szeretetet láttak. Láttasd meg velük, hogy az életnek van virága, gyümölcse, öröme, boldogsága, üdve. Ha a háborúságok mindent elborító árnynyal nehezednek sziveikre, Jézusnak biztató szava legyen a felhőt áttörő sugár.

Légy mindnyájunknak gondviselő és megáldó atyja, bocsáss el kegyesen s tedd a pihenést megújulásnak idejévé. Ámen.

5. Az igazgatónak az 1900 1901 iskolai évet bezáró beszéde.

Eljutottunk egy nehéz küzdelmekkel teljes iskolai év utolsó perczeihez. Vessünk egy futó pillantást az év eseményeire s azután mondjunk búcsút egymásnak a közeli viszontlátás reményében.

Küzdelemteljesnek mondom a lefolyt évet, mert nehéz feladatok hárultak elöljáróságunk csekély számú tanár tagjaira, mert akadályok gördültek a tanulás folytonossága útjába, mert veszteségeink voltak évközben s. végül mert súlyos betegsége végképen elvonta munka-körünkből dr. Borosa Mihály kedves tanártársunkat. Mindez ideig még reméltük, hogy egészségi állapota helyre áll és ismét betölti azt a helyet, melyet oly szép reményekkel foglalt el s mely azóta is üresen van még, de reményünkben fájdalmasan csalatkoztunk s ennek az évnek a végével a harmadik la-