Református Kollégium, Kolozsvár, 1897

95 és könnynek árán szereztek meg nekünk, vájjon hálásak vagyunk-e azokért a kincsekért, megbecsülvén azokat érdemeik szerint ? Fájdalommal bár, de kénytelen vagyok kimondani, nem. Ellenkezőleg, nekem úgy tetszik, hogy olyanok vagyunk, mint az a gazdag örökös, a ki apáinak véres verejtékkel szerzett kincseit az ablakon dobálja ki. Úgy tetszik nekem, hogy azt a csillagot, azt a földet és forrást, melyeket a nagy reformátorok felfedeztek ésrmegszereztek nekünk, uj veszély fenyegeti, újra eltakarni akarja előttünk valami és ez a mi tulfelvilágosodottságunk, a mi hidegségünk, közönyösségünk; úgy tetszik nekem, hogy a prot. szabadságot sokan úgy értelmezik, hogy tehát szabad nem hinni semmiben és vallásosak akarunk lenni egy élő személyes Isten hite nélkül, keresztyének a megfeszített és feltámadott Krisztus nélkül s protestánsok, no hát protestánsok, mert véletlenül nem születtünk más vallásának.

Vajha ne igy lenne! Vajha csak az én szemeim látnák ilyen sötétnek és sivárnak egyházi állapotunkat. Vajha fény- lene az a csillag, melyet a reformátorok felfedeztek a maga teljes ékességében, vajha virulna az a föld, a melyet nekünk megmutattak, vajha keresnék fel és találnának sokan gyógyulást annak a forrásnak vizében, melyet a reformátorok számunkra megnyitottak : hogy ha már nem a mi érdemünkből jutottunk hozzá, ne is veszítsük el a mi hibánkból. Úgy legyen.

R tíz szobor.

(Alkalmi beszéd. Elmondotta dr. Török István a gymnasium hálaünnepélyén .)

A királyi szó elhangzott. Megrezdítetto minden magyar szivét. Kellemes dal gyanánt cseng a most élő nemzedék fülében s örök életű népdallá válik a jövő nemzedékek emlé kőzetében.

Ki keresi a népdal születését ? Hiszen mindenki tudja, hogy a nép szivéből, az igazság erejével tört elé. Nem kérdezzük mi sem, hogyan született a királyi szó; mert tudjuk, hogy a legnemesebb érzés parancsszavára pattant ki és látjuk, hogy hatása nagyobb, mint a diadalmas csaták örömhíre, mely