Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
21 debb szive van. Folyton szidja barátját, de fenyegetésein átragyog szeretető. »Nemcsak hangját halljuk dörömbölni, de szivét is kopogni.«* A humorista legtökéletesebb képeinek Carrier** a Shakespeare bolondjait állítja élőnkbe. Ezek, úgymond, különös gyerekek. Mindent jól értenek s mert úgy látják, hogy minden ember bolond, maguk teszik fel a csörgősipkát, hogy mutassák azt, a mi minden ember. Ez öntudat következtében mindenki felett állanak s midőn leszállanák a trétaesináló színvonalára, akkor tulajdonképpen felemelkednek, az eszmény szolgálatába szegődnek; ezzel vásárolják meg a jogot, hogy az igazat megmondják. Mindenek fölött áll Lear király dicső bolondja. Ez tudatában van az élet nehéz komolyságának, urának történetében isteni erő kinyilatkoztatását látja s midőn ezért tréfára veszi az élet nehézségeit, lelke magasra kiemelkedik a föld porából. »Az, a mire a tragikus költészet törekszik, hogy az embert a fájdalom fölébe emelje, benne el van érve.*** Mint e bölcsek csörgő sipkát tesznek fejükre, hogy nevetve mondhassák meg az igazat, úgy tesznek a humoristák is, a kik, a mint Jean Paul oly talpraesetten kifejezi, énjüket költőileg bolondnak veszik. Éppen ebben a sajátságos ellentétben rejlik a székely humor is, a mely nem egyéb, mint a furfangosságnak az egyiigyüség álarcza alá való rejtése. Az énnek ezen előtérbe való tétele magyarázza meg, hogy különösen azon műfajok szoktak humorosak lenni, a melyek a subjectivitást nemcsak eltűrik, de meg is követelik. így különösen a regény. Ez magyarázza meg, hogy a humoristák szeretik az önéletrajzi formát, szeretik első személyben mondani el a történeteket. Twain Márknak majdnem minden munkája első személyben beszéli el a furcsábbnál-furesább kalandokat ; önéletrajzi formája van Dickens Copperfield Dávidjának, Sterne Tristan Schandyjének, Jókai Tengerszemü Hölgy ez. regényének, Elátkozott Kastélyának s a kisebb humoristák egész légiója majdnem egyedül e formát szereti. Az oka ennek az, hogy ez a forma engedi meg leginkább, hogy az * Riedl Frigyes Bp. Sz. 1883. 29. k. ** Aesth. 239. 240 1. *** U lrici.
