Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
- 22 — író szabadon s kedve szerint kísérje látszólagosan furcsa, de allegorikusán véve mély értelmű megjegyzéseivel az eseményeket. A nélkül, hogy kimerítettük volna tárgyunk belső tulajdonságait s a nélkül, hogy csak szólhattunk volna is az idő rövidségére való tekintetből oly érdekes kérdésekről, minő pl. a humor színe, fajai stb.; még egy nagyon nevezetes tényező - jét kell kiemelnünk a humornak s ez az előadási mód, az irály. A fentebbiekből eléggé világos, hogy a humor világfelfogásának benső tulajdona a szeretet a gyarlónak ismert dolog iránt. Ám hiában »szőrit az ember minden maróig szénát a szívéhez«, azért még sem humorista. Az irály nyomon kell hogy kisérje a humorista érzel meit, gondolatait. S hiában látjuk, hogy szomorú is, meg nevetséges is, ha Borsos uram ki akarja lökni a portájáról Galgó uramat, az egyházfit, a belső embert, csak azért, mert éppen azt tanácsolja neki, a mit előtte való este magától akart megtenni: hogy t. i. verje meg a feleségét, az ennyiben még nem humor. Teljessé akkor lesz, ha megkapja a maga sajátságos kifejezését is. Ilyenformán: »Galgó szomszéd elnevette magát, Borsos uram pedig haragudott. — Ilyen tréfákkal ne jöjjön nekem, Galgó uram, korán reggel, mert a mily igaz, hogy Galgó uram belső ember, olyan igaz, hogy ha megkapom a pruszlikgallérját, mindjárt külső ember lesz erről az udvarról, csak nekem arról beszéljen, hogy a feleségemet megverjük. Mikor olyan asszony nincs több a városban«.* Ehhez hasonló módon van előadva egy napi-liirben** az Oberhuber Márton esete így: Birkózás a Krembser-circusban. Miután Eberle Henrik, a német birkózó az osztrák Kreindl Edével két estén oly alaposan elbánt, ma este egy másik birkózó, Oberhuber Márton próbálkozott meg vele stb. A német azonban egyszerre derékon kapta Oberhubert, megfordította a levegőben s a következő pillanatban Unterhuber lett belőle.« Világos, hogy ezzel az Oberhuberrel, Felső Huber urammal igen sok nevezetes dolog történik, a mig Alsó Huber lesz belőle épen úgy, mint a hogy Galgó urammal, a belső * Jókai: Kötél áztatva jó. ** Bp. Hirl.
