Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
— 16 De nemcsak az állatok, hanem a tárgyak is érzik a humorista érdeklődésének melegét. A humorista leszáll a tárgyak részleteibe, megeleveníti őket s még belőlük is kiemeli az örök igazat. Szó van Diekens egyik regényében egy óráról, a melynek szerkezetével egy kis bronz kaszás van összeköttetésben. Valahányszor az óra üt, a kis kaszás kaszálni kezd: kaszálja a pcrczeket. Valakit nagyon várnak haza. Múlnak az órák. Az a valaki mégse jön. A kis kaszás már végtelen sok perczet lekaszált. Az óra ismét ütéshez készül. A kis kaszás összerezzen. Szükséges e bővebben magyaráznom, hogy minő mély allegória rejlik a költőnek e kis bronzdarabbal való játékában? Vischer Auch Einer ez. humoros regényének a hőse a tárgyaknak önálló életet tulajdonit: a tárgyak bosszantják az embert, pl. a vörösbarna pápaszem-tok állandóan el búvik valamely vörösbarna bútoron. Napokig keresed az egyik gazember kulcsot, s a nagy takarításnál kiderűi, hogy alávaló módon meghúzódott a lámpa homorú talpa alá, csakhogy bosz- szantsa az embert. Ha mára humorista megmutatta az útat, magunk is tudunk hasonló tapasztalatokat felmutatni.—Néha azt veszszük észre, hogy haragszik ránk a czipőnk; legalább tudnók, hogy miért! Ki nem kapott volna az erdőben vagy egy ágtól egészen ártatlanúl olyan hatalmas és csípős ütést, hogy szikrázott belé a szeme? A kapukulcsaink nagyobbára jellomtelen ficzkók: mindig ott alkalmatlankodnak a zsebünkben — nappal; de ha künn találunk maradni 10 óra utánig, bizonyosan otthon maradtak. Az asztalfiókunk kulcsa alapjában véve igen derék ficzkó; de néha, a mikor legnagyobb szükségünk volna reá, megbicsaklik s ki nem nyitná a fiókot a világért sem. Legalább tudná az ember, hogy miért ? Ennek valóságosan szeszélyes természete van. Egy félóra múlva ismét vigan dolgozik, ha szelíden beszél vele az ember. Mit szóljunk az esernyőkről, a hűtlen barátok eme valóságos mintaképeiről, a kik mindig velünk vannak, ha jó az idő, de nincsenek velünk, ha eső ér utói s rosszra válik az idő. Ha valaki levelet ír és be- tintázza magát, unalmas dolog, de talán nem unalmas úgy, a mint jókai a Béni bácsi levélírását leírja.* »Béni bácsi erre * És mégis mozog a föld.
