Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
— 17 megszeppenve kuporodott le a székre s beleütötte a tollat a kalamárisba, a mitől a három ujja mindjárt tintás lett; azt beletörülte a sárga nanking pantallonjába; akkor az is tintás lett; azt azután letörölte a fehér zsebkendőjével, mitől az is tintás lett; végre megtörülte zsebkendőjével az arczát s az orra is tintás lett. Akkor azután nézte a papirost maga előtt, hogy hát azt hogy tintázza be? Látni ezekből, hogy a humor érdekessé teszi a legcsekélyebb jeleneteket, sőt tárgyakat is. De csakis a humor, csakis ez a sajátságos felfogás. Ezért szükséges, hogy azok, a kik aprólókosságaiban jellemzik az életet, emelkedjenek felül a dolgokon a humor philosophiájának szárnyain, hogy ne vesz- szenek el bennök. Ne olvassanak soha olyan naturalistát, a ki egyúttal nem humorista is. A naturalizmus humor nélkül siralmas amateur fényképészet, humorral a legnemesebb művészet. A humorista szerint, a mint Carrier kifejezi, semmi sincs a világon, a mi nem nevetséges, semmi nevetséges, a mi nem komoly. Nincs semmi nagyszerű, a mi megjelenésében ne volna csekély Ezért van az, hogy a humorista, bárminő komoly létkérdésről, u. n. problémáról ír is, szereti a kifejezésekben, a stílusban a komikumot. Különösen tisztán látszik ez olyankor, a mikor a humorista érdeklődésének legfőbb tárgyáról, az emberről s az ember létezésével szorosan összefüggő létkérdésekről, u. n. általános, nagy igazságokról ir. Mielőtt erre vonatkozólag egy pár erősebb példát hoznék fel, ki kell emelnem, hogy a humorista nem szeret általánosságokban beszélni, hanem a mint már Jean Paul kiemelte, szereti megjegyzéseit, s általában mondanivalóját szorosan egyénekhez fűzni. A humor szellemében rejlik, hogy az életet mint bölcs, egységesnek látván, a mit az egyénről mond, az egesz emberiségre is érti Ez a tulajdonság csak jelensége a humor azon természetének, hogy a stílusban tökéletes szemlélhetőségre törekszik. Es most lássunk egy pár példát. A világ legnagyobb humoristái közé tartozik Shakespeare is. A következő élet - igazságot akarja előttünk felfoghatóvá tenni: »Az ember alkalmazkodik a körülményekhez, hogy existálhasson.« Ez ugyancsak stereotyp igazság; nem is nevetni való, mert hi./Ojpdűüi nr v
