Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
— 15 — Colának egyik-másik regényhőse. Ez alkalommal Boxert* mutatom be, a ki Dickens Károlynak, az angol humoristának az alkotása és kutyája Peerybingle urnák, Nagy-Brittania legderekabb szekeresének. Meg vagyok győződve, hogy ez a Boxer, a mint megismerkedtünk vele, azonnal barátunkká lesz. Akkor mutatom be, a mikor épen egy hosszabb útról érkeztek haza. »Boxer öntudatában annak, hogy ő az egész családnak figyelemmel tartozik s hogy ezt részrehajlás nélkül kell min- denik között megosztania, hódító változatossággal nyargalt ki és be. Majd a lovat ugrálta körül, rövid örömhangokat hallatva, mialatt ezt az istálló elé pányvázták;majd úgy tett, mintha dühösen úrnőjére akarna rohanni s e közben furcsán megállóit hirtelen; vagy a tűz előtt ülő Tillynek (a kis szol gálónak) ajkairól csalt ki egy ijedt kiáltást, a mint nedves orrát hirtelen arczához érinté ; majd a gyermek iránt mutatóit feltűnő részvétet; majd nagy léptekkel kerülte meg a a tűzhelyt s letelepedett az elé oly nyugalommal, mintha az eeész éjét ott akarná tölteni, akkor hirtelen felugrott s .kirohant — magával vive kis csonka farkát és annak tudatát, hogy az egész is volt valaha — ki az éjbe, mintha légyott jutott volna eszébe és sietve szaladna, hogy el ne mulaszsza.« Ilyen Boxer otthon, de nem kevésbbé érdekes útközben is. Itt is kitűnik belőle az örök kutya. »A mellett ott vala Boxer, írja Dickens, ki egymaga több felismerési jelenetet idézett elő, mint mennyit íeltuczat keresztyéni lélek képes lett volna eszközölni. Az egész világ ismeré őt, az egész út hosszában, nevezetesen a tyúkok és disznók, mikor látták őt szimatolva, füleit kíváncsian hegyezve közeledni, csonka farkát tőle kitelhetőleg kiegyenesítve feltartani, siettek lialadék- talanúl mentői távolabb eső szállásaikra visszavonulni a nélkül, hogy a közelebbi barátkozás szerencséjét bevárnák. Néki mindenütt volt elintézni valója ; befordult minden utczasze- gelcten, megszaglált minden kútat, minden majorba ki-s be- szaladgált, minden iskolából jövő leányserget szétugrasztott, minden galambot felvert, minden macskafarkot felbor/,olásra kényszerített s minden fogadóba besétált, mint egy törzsvendég.« * Dickens : Tűzhely Tücske.
