Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
10 merni az embereket és az életet. Egymásután látta maga mellől elmúlni bujdosó társait, imádott fejedelmét, egymás után tűntek el reményei, ifjú álmai, e csodásán ragyogó, de gyorsszárnyú madarak s ő egyedül maradt a bujdosók közül a Marmora-tenger partján. Mint 72 esztendős öreg ember szállott sírjába, minekutánna azt a rakás kenyeret, a melyet Isten számára Rodostóban rendelt, elköltötte volna. A világ sok keserűséget okozott neki, imádóit hazájába sohasem térhetett vissza; de aranyos lelke derűjét a hosszú szenvedések soha sem homályosították el. Mig éles szemével látta a világ gyarlóságait, lelkében magasztos hitet hordozott: a Gondviselő Isten nem hagyja el az ő bujdosó szolgáját, nem hagyja el sem a szegényeket, sem a gazdagokat; bölcsesége él és munkál. Ezért soha sem esett kétségbe, tudott mosolyogni, a mikor fájt is a lelke. >Meg kell magamot türtőztetnem és úgy tétetnem magamot, mintha legjobb kedvű volnék, holott belsőképen mind mást érez szivem.* Ez a fájdalom nem kiáltozik, hanem csak mosolyog és csak fáj. »Olyan jó kedvünk van,« írja máshol édes nénjének, »hogy majd meghalunk búnkban.« Ismét másutt** megtudjuk, hogy nem volt 10 tallérnál több a bujdosók számára. »De a ki a fogat adta, ennünk is ád«, vigasztalja magát. 1788. telén írja egyik levelében:*** »Nemsokára szükségünk nem lészen főre, mert minap is eltemetők egy atyánkfiát és a mennyien már maradtunk, egy szilvafának is elférünk az árnyékában. A ki minket teremtett, annak legyen meg akaratja rajtunk.« — Akárcsak a magyar nép-humor hangját hallanék: Ha felmászok az akáczfára, semmit sem hagyok a földön — Midőn Mária Terézia kijelenti, hogy »Ex Turcia nulla redemptio«, Törökországból nem szabad haza jönni a bujdosóknak soha többé, még akkor is megtartja nagy lelke erejét, férfias derültségét. »Tartozunk meghálálni a királynénak hazánkból való ki- rekesztetésünket, mivel ott az élet fogyatkoztatására több ok vagyon. Itt nincsen bajunk se tiszttartóval, se számvetővel. A perlekedésben a fejünk nem fáj. A kvártélyos (katonai * 121, levél. ** 122. levél. *** 145. levél.
