Református Kollégium, Kolozsvár, 1897

11 szállásbiztos) nem szomorgat. A jószág szerzésén vagy el­vesztésén nem törődünk. A más sorsát, tisztségét, előmene­telét, udvarházát nem irigyeljük. Gondolom, hogy más sem irigyli a miénket. A gazdasszony zsimbelődésit nem halljuk, se sopánkodását, hogy ez vagy amaz nincsen. Abban nem törjük a fejünket, hogy a gyermekeinknek micsoda jószágot hagyjunk, mint neveljük, micsoda tisztséget, házasságot sze­rezzünk nékik.« Mintha csak a Jókai Mór Garamvölgyijének szavait hallanék, a kinek midőn az elnyomatás éveiben rendre tudtára adják, hogy már ezentúl nem lehet többé a magyar­nak szűz-dohányt színia, bort innia accisa nélkül, kártyát nem lehet kapnia bélyeg nélkül, vadásznia nem lehet puska­engedély nélkül, nem lehet a szomszédfaluba mennie útlevél nélkül, nem szabad vorschriftswidrig-kalapot viselnie, sőt nem szabad pörölnie sem bélyeges papiros nélkül, így vigasztalja magát: — »Jól van. Nem fogok dohányozni többet. Legalább jobb étvágyam lesz. — Jól van. Tehát nem fogok több bort inni. Legalább jobban alszom. — Tehát nem fogok többet kártyázni; — legalább nem vesztek. — Ezentúl nem vadá­szom és agarászom többet. Legalább nem hűtöm meg ína­gamat. Jól van, ezentúl itthon maradok a faluban, nem me­gyek sehová. Legalább nem dűlök lél a kocsival az utón. — Ez is jó. Tehát ezentúl nem megyek ki a házból. Legalább nem szaggatok több csizmát. Es végül: — No — - hát legyen meg ez is. Tehát ezentúl nem fogok pörlekedni. — És a ki jártas az ethnographiában, az tudni fogja, hogy mikor magyar ember lemond arról, hogy dohányozzék, hogy bort igyék,hogy is­merőivel összejöjjön, hogy vadászni járjon, hogy az utczára ki­menjen, az mind elég nagy eset, de mikor arra szánja magát, hogy nem perlekedik többet: az már az »ultima Thule!« * De ez már keserűbb humor mint amaz. A humor itt is, ott is a passivitásban rejlik azzal a különbséggel, hogy inig Mi­kesnél a jelen keserűségén az isteni gondviselésben vetett hitnek súgara ragyog át, addig a Garamvölgyiében a haza jobb jövőjé­nek biztos tudata. Mindkettő abban egyezik meg egymással, hogy lelkűk előtt egy szebb, jobb világ eszményképe lebeg; és ennek a * Új földesúr.

Next

/
Thumbnails
Contents