Református Kollégium, Kolozsvár, 1897

- 101 e lovat küldöm önnek, melyet hű alattvalóim leghivebbike méltó csak megütni. Vegye ön egyszersmind e kardot is, mely- lyel engem ellenségeim ellen védjen s fogadja e gyűrűt jó indulatom zálogául.“ Mint a magyarországi hadak fővezére és az ország nádora a legmagasabb méltóságban fejezte be életét, melyet a dynasztia iránt való törhetetlen hűség jellemez legfőképen.

Béla király Névtelen Jegyzője az első, ki a magyarok honfoglalása történetét összefüggőleg megírta. Az ő munkája az, mely nemzeti fölébredésünk ideje óta anyagot nyújtott a költői lelkesedésnek; alkalmat adott a történettudósoknak, hogy hitelességét elfogadják vagy elvessék, adatait bírálat tárgyává tegyék, megtámadják, hogy hitelességét megállapítsák. Ez irodalmi harcznak köszönhetjük történelmünk múltjának tisztázását.

Verbőczi István Magyarország legnagyobb jogtudósai közé tartozik. II Ulászló, II. Lajos, Szapolyai János és I. Ferdinánd uralkodása alatt élt. A nemzeti közélet élére hamar följutott. Akarata ellenére választotta meg a köznemesség az 1525. évi országgyűlésen nádorrá. Ez állásban nem maradhatott sokáig. Egyébiránt életének nem is ez a főmozzanata, hanem a magyar törvények összeszedése az országgyűlés megbízásából. így keletkezett a híres Tripartitum, a Hármas könyv, mely azt tanítja, hogy : *E Magyarországnak minden főpap, egyházfő és báró urai és több mágnásai, nemesei és előkelői, nemességükre és világi javaikra nézve, a szabadság, kivótclesség és adómentesség egy és ugyanazon előjogát élvezik; nincs is valamely urnák nagyobb és valamely nemesnek kisebb szabadsága “

A törvény előtti egyenlőség tehát oly régi, mint a magyar nemzet európai élete. Az 1514. évi országgyűlés kijelentette, hogy a Hármas könyvet „az ország törvényeivel és szentesített szokásaival teljesen megegyezőnek“ találta és fölkérle a királyt, rendelje el, hogy a Hármas-könyv „nekik és utódaiknak örök érvényességű törvény és szokás gyanánt szolgáljon.“

Királyi szentesítést nem nyert ugyan a Hármas-könyv, de a nemzet elfogadta irányadóul s 300 évnél tovább, 1848-ig