Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
102 — használta a törvénykezés minden ágában A jogtudósok véleménye szerint, hogy a jog hazánkban magyar maradt, hogy a magyar jogot a római nem szoríthatta ki, Werbőczi érdeme . Tinódi Sebestyén a magyar történelemnek és magyar dicsőségnek vándor dalosa, krónikása. A török elleni harczok- ban megsebesült, kard helyett tollat vett kezébe s a hatalmas Török Bálint udvarában megkozdte Írói működését. Nemzete sorsa érdekelte legjobban. Bejárta az egész országot, hogy személyesen lássa a harczok színhelyét, személyesen beszéljen a szereplő egyénekkel. Túl a Dunán, Pozsonyban, Nagyszombaton, a Nyírségen, Egerben. Erdélyben Kolozsvárt lát juk őt mozogni, mindenütt tapasztalatokat, ismereteket gyűjt, ir, munkákat ad ki. Csak az igazságot hirdeti. Krónikája előszavában azt Írja : „Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért, hamisat be nem Írtam, ez mi keveset Írtam, igazságot írtam.“ És mintha Hunyadi János szelleme költözött volna leikébe, elhagyta Szapolyai pártját s azt hirdette, hogy félretéve minden viszálkodást, egyesülni kell a török ellen. Buzdítása így szól: Bolondság tőletek fejenkint magyarok, Terek álnok hitit meg nem gondoljátok. Egymást szeressétek jobb ti fejetöknek, Úgy lészen romlása gonosz török n épnek. Tanácsot sokáig kérlek ne tartsatok, Ha ez két víz között ti lakni akartok, Mert ha csak hallgattok, szömben ti nem vívtok, Félök, hogy sokáig itt nem maradtok. Tinódi lelkesítni tudta korát, az utókornak pedig igaz történelmi adatokat szolgáltatott. Nemzeti múltúnk gazdag nagy férfiakban, de a jutalmazásban szegények vagyunk. Méltó joggal lehet kérdezni, hogy miért nem örökítettük meg emléküket szobrokban ? Erre tör ténelmürik folyása adhat megfelelő választ. Görögországban a persákkal vívott dicső csaták után Attica bókét élvezett. A nagy hadvezéreket a béke és művészet lelkes barátja, Pericles követte, ki a nép szeretetéből környezve, az állam jövedelmének egy részét a főváros szépíté sére fordította. Benső barátja, Phidiás, a világ első szobrásza vezényelte a díszítést, egészen nemzeti alapon. A dór, jón