Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
— 100 tetteihez az erőt, bátorságot és szívós kitartást. Európai ügynek, a keresztyénség érdekében valónak tartotta a küzdelmet s bár e részről csekély támogatást nyert, sohasem csüggedett el. Utolsó hadjáratában, Nándorfehérvár vívásához saját költségén állította ki hadai egyrészét s dicső győzedelemmel végezte be életét. Hadi működése széles körre terjedt, szemkápráztató fényes dicsőségben gazdag volt. Megérdemelte, hogy a történelem nemcsak a magyarok, hanem a keresztény világ legnagyobb hősei közé sorolja. A haza és keresztyénség oltalma volt a jelszó, Hunyadi János halála után 200 évnél tovább. A nemzet vérébe oltódott e vágy, mely a legnagyobb hőstetteknek lön szülőanyjává. Zrínyi Miklós hősies önfeláldozása a legszebb példa erre. A rettegett nagy Szulejmán támadta meg Szigetvárt 1566-ban, 150 ezernyi oly kitűnő ostromló sereggel, melynél különbet Európa egy uralkodója sem tudott volna kiállítani. Zrínyi szembe szállott velő 2500-ad magával. A vívás első napjaiban sürgetve kért ugyan segélyt a királytól, de négy hét alatt semmit sem kapott. Magára hagyva védelmezte hát a várat hű vitézeivel. 300-ra apadt már a kis őrsereg, mikor választani kellett a dicső halál és megadás között. Szeptember 8-án Zrínyi Miklós díszruhába öltözve rohant ki vitéz bajtársaival a támadó törökre. Halált osztogatva estek el mindannyian, a hősi önfeláldozás magasztos példáját hagyván az utókorra. Szigetvár, e kis fészek, és egy maroknyi őrsereg föltartóztatta a legnagyobb török szultán 150 ezernyi hadát a szultán jelenlétében, ki az ostrom utolsó napján maga is’ meghalt. Gr. Pálffy János Bécs felszabadítása óta végig liarczolta a török elleni háborúkat. A Rákóczi forradalom idejében a királyiak táborában volt egyik főtényező. 1706-ban nem élvezte még az uralkodó család teljes bizalmát a kuruezok diadalai miatt s helyébe Stahrenberg Guidót nevezték fővezérré. A feltétlen bizalmat a szathmári béke kieszközlésóvel nyerte meg s élvezte is élete fogytáig 1751-ig. Nagy befolyást gyakorolt arra, hogy a nemzetben áldozatkészséget ébreszsznn a dynasztia iránt s viszont ennek bizalmát megnyerje a nemzet iránt. 1744-ben így írt neki Mária Terézia: „Apám Pálfy,