Református Kollégium, Kolozsvár, 1894

38 ­költőből ki-kitör ifjúkori heve, de lassanként újra átveszi ural­mát a megfontolás, magába mélyedve dicséri a szűk Tiburt, magasztalja magánya árnyékot adó rejtekeit; végül egyik leg­szebb életbölcseleti elvét mondja ki: Metiri se quemque suo modulo ao pede verumst (98. s ) És mi az a mérték, a mely a költőre szabható? Egy sza­bad gondolkozású, önálló egyéniség mértéke. Kész lemondani az éltet adó nyugalomról, kész visszaadni Maecenasnak aján­dékát, de önmaga felett parancsnokot nem ismer el. A költő levele nem tévesztette el hatását: a méltányos­ságot ismerő és becsülő Maecenas nem zaklatja többé szemre- hányásokkal távolmaradásáért, kerüli a legcsekélyebb össze­tűzést s megnyugszik, a midőn Horatius az Ígért látogatás helyett pliilosophiai tanulmányairól értesíti, a melyek egész lényét leköték. Quid verum atque decens curo et rogo et totus in hoc sum. (Ep. I. 1. 11.) A sabini völgykatlan méla csendje, a birtokán átsiető forrás susugása, a társadalomtól való elzárkozottsága, mind fokozták hajlamát az önvizsgálódásra. A socratesi iskola taní­tásai nyerték meg tetszését: magát mint embert veté erényei­vel és hibáival együtt az ész bonczoló kése alá vagy magasabb, de az ember erkölcsi életével szoros kapcsolatban álló ideák világába szállá, bár valamely határozott bölcsészeti irány kö­vetése ellen tiltakozik: Nullius addictus iurare in verba magistri Quo me cunque rapit tempestas, deferor hospes. (Ep. I. 1, 14 — 15.) Elveinek foglalatját levelei képezik, melyek lényegükben munkássága ifjúkori kedvenczóvel, satiráival sok rokon vonást tartalmaznak, de czóljaikban nagy külömbség lelhető fel: ezekben a gáncs, azokban a tanítás vezérli. Állításom igazo­lására csak azon két szép levél megemlítésére szorítkozom, melyeket Maecenashoz intézett: az I. k. 19. levelében, melyet kétségkívül az egész könyv befejezéséül irt, előadja az alapel­veket, a miket satirái és ódái Írásánál követett, megjelöli a görög forrásokat, a melyekből kölcsön vett, felvilágosításául nem annyira Maecenasnak, mint a római közönségnek, melyet

Next

/
Thumbnails
Contents