Református Kollégium, Kolozsvár, 1894

- 18 Ni te vfsceribus meis, Horati,

Plus iám diligo, tu tuum sodalem Yinnio videas strigosiorem1).

Maecenas szeretetéről tanúskodik az is, hogy Horatiust ogy nevezetes politikai kiküldetésében magával vitte. A Kr. e. 37. év tavaszán Maecenast és az előbbi év consulát, L. Cocceius Nervát Octavius megbizta, hogy kössenek bókét Antoniussal s ezzel könnyítsék meg a nagy Pompeius fiának, Sextusnak leverését. Maecenas, a ki Cocceius Nervával és Antonius megbízottjával, Fonteius Capitoval indul; el, a hosszú, fáradságos út kellemetlenségeinek feledtetésére magával vitte költő-barátait, Anxurban csatlakozók hozzájok Horatius és a neves görög Heliodorus, a kik eddig előre mentek, Sinuessában Plotius, Varius és Vergilius, de már Canusiumban Varius elválik a távozásán búslakodó pajtásaitól. Brundusiumban hosszabb pihenőt tartottak: Horatius és Vergilius Plotiussal együtt itt visszamaradtak, mig Maecenas Tarentumba ment, a hol a szerződést Antoniussal létre is hozta: a triumvirátus hatalma öt évre meghosszabbíttatott; Octavius csapatainak egy részét átengedő vetélytársának a parthusok ellen indított hadjárat bevégzésére, a miért kárpótlásul Antoniustól hajókat kapott, hogy S. Pompeiust leküzdhesse. Midőn Maecenas a béke megkötésével visszatérő útjában Brundusiumban kíséretét magához veendő megállt, Horatius már készen tartá az I. k. 5. satirá- ját, mely nem rideg felsorolása a két hétnél hosszabbra nyúlt utazás éjjeli állomáshelyeinek, hanem kellemes egybefoglalása az emlékezetben az úti élményeknek s felolvasásával nemcsak zajos tetszést és jókedvet idézett elő, hanem alkalmat adott pártfogójának is tehetsége közelebbi megismerésére.

Alig tért azonban Horatius haza Rómába, még ki sem pihenhette a részben szekéren, részben gyalog megtett nehéz útat, saját védelmére kellett hogy tollat fogjon Ha első költeményeinek személyi vonatkozásaiért részesült támadásban, most már kedvező helyzetére irigykedtek: kegyliajhászónak, tolakodónak, magasabb hivatalok után áliítozónak nevezték‘) C. Suotonius Tranqu. praeter Caesarum libros reliquiae. Ed, Reifferscheid Lipsiae, 1860. 45. 1.