Református Kollégium, Kolozsvár, 1894

— 17 —

Vergilius, Varius és Plotius Tucca már egész otthonosan, fesztelenül mozogtak a fényes szalonokban, szabadon beszéltek a napi eseményekről, irodalmi kérdésekről, de a politika ki volt zárva körükből: jól tudta Maecenas, hogy ez a mérges kígyó a szép összhangot, a zavartalan egyetértést megrontaná: azért távol is tartotta. Horatiusnak nagyon tetszhetett e vidám, kedélyes társaság, melynek komoly vitáiba, tréfás enyelgéseibe, mulatozásaiba hamar beleélte magát, azokban élénk részt vett. És ez összejövetelekből rövid idő alatt nagy haszon háramlóit költőnkre: a polgári és katonai méltóságok, Róma szellemi eliteje sűrűn fordultak meg ez előkelő családnál s a kifejlett társalgás, eszmecsere ismeretköre szélesbülésére, világnézlete tisztulására nagy hatást gyakorolt, ízlésére a finom ráspoly munkáját végezte, beszédmodorának, nyelvezetének vad kinövéseit lecsipdelé. Nem tudom, hogy Horatius felfogta-e e kör hatását a maga teljében, de hálátlan nem maradt: szívének folyton erősödő melegével ragaszkodott nagylelkű barátjához s gyorsan, feltűnőbb átmeneti fokozatok nélkül az egyszerű barátságból a legmeghittebb, legőszintébb viszony fejlődött ki. Mert Maecenas is nagyon örvendett szerencsés választásának: Horatiusbán kedélyes1), értelmes társalkodót, magasabb ideák világában járó tagot szerzett körének, kiben teljesen megbízhatók s bár kétségtelen, hogy politikai czélzattal vonta kezdetben magához, később a természetük rokon tulajdonságaiból folyó szeretete nyomult előtérbe s kapcsolá költőnkhöz. Közös tulajdonságuk pedig philosophiai elveik egyezésén alapult: Horatius ép úgy, mint Maecenas sokban Epicurus tanaira esküdött; szerette a kényelmet, a víg életet, a nagyvárosi élet gyönyöreit, csak anyagi jólét után nem sóvárgott: megelégedett irnoki hivatala jövedelmével, bár feltehető, hogy Maecenas bőkezűsége ismeretségük után nemsokára helyzetén javított. Suetonius fenntartotta Maecenasnak 3-soros epigrammját, melyben költőnk iránt mély vonzalmának ad kifejezést:

') Müller Luc. megtagadja Horatiustól a kedélyességet: „Horácnak sem megjelenésében, sem műveiben a kedélyességnok, ennek a különösen német növénynek, semmi nyoma sem fodezhető fel." J. m. 11. 1.