Református Kollégium, Kolozsvár, 1894

13 ­gyermeki szeretet egyszerű virágszálaiból koszorút fon s Ver- giliust. majd Variust nevezi meg mint boldogságának megala­pítóit. Nem a vakszerencse, hanem a Vergilius által Maecenas elölt felolvasott költeményei képezték a varázsfűvot, mely ki­pattant^ az etruszk királyi sarj legdrágább kincses szekrényé­nek, szívének zárát, a honnan azután csak a szeretet és cso­dálat áldásai omlottak költőnk fejére. Maecenas, a monarchista párt vezére, Octavius jobb keze magához hívja és bemutattatja a Brutus táborának volt főtiszt­jét, a szívben-lélekben még mindig hű republicanust, Horatiust. Az ifjú költő a meghívást elfogadja s szorongó kebellel, de örömmel lép Maecenas elé, a kiről már barátaitól annyi szépet és jót hallott s pár szóban elmondja addigi életfolyását, mert a bőbeszédűségtől — saját szavai szerint — az ifjú szemérem visz- szatartá s meghallgatva Maecenasnak szintén kurtaszavú válaszát távozik. íme! egy hideg udvarias látogatás, akár manapság. Kilencz hónap elteltével újra magához hívatja Maecenas költőnket s barátai sorába fogadja. Kilencz havi próbaidő kellett, mig a szabad gondolkozású és merész Horatiust természetének és magatartásának tanulmányozása után kegyeltjei közé felvé­telre érdemesíté. A libertinus fiában a bemutatás jótékony váltó zást idézett elő: saját szemeivel láthatta azon élénk színű arcz- képet, melyet elébe Vergilius és Varius rajzoltak Maecenasról: szeretetre méltóságát, figyelmét, előzékenységét csak dicsérettel emelhető ki, sőt a midőn Maecenas az ellene is intézett táma­dást — szemrehányás helyett —- hallgatással mellőzé, felébred rokonszenve, politikai álláspontját háttérbe szorítja a nélkül, hogy meggyőződését még teljesen feladná. Ha elolvassuk az I könyv 3. satiráját, melyet hihetőleg e kilencz havi szünet alatt irt, már nagy külömbséget találunk ez újabb s Maecenas megismerése előtt irt költeményei között nemcsak a tárgyában, hanem az uralkodó hangban is: sokkal szelidehb, a személyes élű vonatkozások csekélyebb számban fordulnak elő, már nem ront féktelen haraggal Octavius udva­rára, hanem azon feltételeket foglalja itt egybe melyek az önzetlen barátság létesülésének elengedhetlen kellékei s állás­pontját jelöli meg új barátjával szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents