Református Kollégium, Kolozsvár, 1894

— 14

Hogy Horatius mikor jutott Maecenas vidám környezetébe, ez időpont meghatározásánál az újabb Írók, a kik e kérdéssel behatóbban foglalkoztak, eltérő nézetet vallanak. A kiindulási pontot mindnyájokra nézve a II. könyv 6. satirája, még pedig ennek 40—42. sorai képezik:

Septimus octavo iám propior fugerit annus,

Ex quo Maecenas me coepit habere suorum In numero etc.

Magának a satirának keletkezése idejét illetőleg egybehangzó a nézet, hogy az 55. sorban említett „praedia militibus promissa“ az actiumi ütközet után Kr. e. 31-ben foganatosított földfelosztásra értendő; egyedül Zumpt1) teszi ennek megtörténtét a Kr. e. 34-ik évre, a honnan téves számítással visszamenve az ismerkedés idejéül a 40. évet veszi fel. Ribbeck O.*) a 37, Szász K.*) és Bászel A.4) a 38. évre teszik barátságuk kezdetét mig Bährv), Arnold"), Müller L.1) 39-re. A magam részéről ez utóbbiak véleményét tekintem helyesnek, mert az időadatok pontos egybeillése nekik ad igazat Az előbbi idézet értelme szerintem csak az lehet, hogy hét év múlt el s már közeledik a nyolczadik, a mióta Maecenas hívei sorába Horatiusi befogadta. Ha e satira Írása idejét az actiumi csata évének (31.) végére tesz- szük, (mert az ütközet is későn, szept. 2-án folyt le) s hozzászámítunk legkevesebb 7 és fél évet, a 38. év elejét kapjuk, a mihez még 9 hónap adandó: tehát a 39. év vége a kezdete költőnk sorsa jobbra fordulásának.

Horatius ekkor az emberi életkor azon szakában állott, 26 éves volt, a midőn az ifjúi kedély forráspontját éri el, a hevesség helyet ad a komoly megfontolásnak, a szív kitörő érzelmeit féken tartja az ész parancsszava, az ábrándok ragyogó világa a földi lét homokküzdterévé törpül. Már említém, hogy

') Zumpt i. m. 11. 1.

’) Ribbeck O. i. m. 130. 1

3) Szász K. i. m. 62. 1.

9 Bászel A. Horatius élete és költeményeinek időrendje. Arad, 1882. 20 22. 1.

6) Bähr I. Geschichte d. röm. Literatur. Carlsruhe. 1868. I. 558. 1.

“) Arnold Q.: Das Leben des Horaz. Halle. 1860. 17. 1.

1) Müller L.: Q. Horatius Flaccus. Leipzig, 1880. 20. 1.