Református Kollégium, Kolozsvár, 1894

— 130 —

Ezt akarjuk kikerülni. Eddig sem a csökönyösség, hanem a tiszteletre méltó büszkeség, az önerőnkbe vetett bizalom, a jobb jövő iránt táplált reményeink tartottak vissza attól, hogy az amúgy is súlyosan megterhelt állam segítségéhez forduljunk.

De még most is él bennünk a hit. hogy a jelenkor nemzedéke sem áll hátrább áldozatkészség tekintetében, mint az, mely száz évvel ezelőtt a régi, szűk és leégett kollégium helyébe, egy újnak, nagyobbnak, a mostaninak vetette meg alapjait s ama kor igényeihez méltólag emelte föl Szilárd ez épület ma is, de szűk. Gyűjteményeink ma aránylag sokkal nagyobbak, jelentékeny részük új; az elemi iskola szintén új; mindenik helyet követelt; a bennlakás összeszorult Az új viszonyokhoz új tantermek kellenek s mi újból, meg újból zörgetünk az irányunkban mindig előzékeny közönségnél, hogy segítsen rajtunk, segítsen önmagán, a jövő nemzedéken, mert

élvezte a régmúlt áldásait.------Zörgetésünk nem haszontalan,

h

abár az összegyűlt 6000 frt csak mustármag, kitűzött czélunk eléréséhez. Ne csüggedjünk. A jó gazda évről-évre oltogat, hogy gyermekei édes gyümölcsöt szedhessenek a nemesitett fáról.

Reményeink talán teljesülni fognak e téren, de azt már nem várhatjuk a közönségtől, hogy hajlékot is teremtsen nekünk s a nagyobb számú tanárok fenntartásáról is gondoskodjék. Ez az, a miért igénybe kell vennünk, kérnünk kell, a pénzügyileg megterhelt magyar állam segélyét, egy olyan intézet számára, melynek felállítását 1622-ben az országgyűlés határozta el, s mely ma is az ország, a magyar nemzet legszentebb érdekeit szolgálja A hiány, melyet fedezni nem bírunk, 13 ezer forint évenként. Azt hisszük, hogy a magyar állam, régi intézetünknek, Kolozsvár egyik legrégibb főiskolájának, a kolozsvári tudományegyetem egyik előiskolájának jó- karban tartására tud ennyit áldozni. Talán nem fogunk azért háttérbe szorulni, hogy csak a végső szükségtől kényszerítve, az utolsók között fordulunk az állam segítségéhez, mint tősgyökeres, magyar intézet. Az első lépéseket már megtettük s reménykedve várjuk jó sikerét.

Kisebb dolgokra térve megemlítem, hogy a philologiai muzeum megalapítása is egyik régi vágya volt tanári karunk-