Református Kollégium, Kolozsvár, 1893
Az 1839. évi országgyűlésen az ellenzék vette pártfogásába a Kossuth és a többi törvénytelenül fogságba vetett ifjak ügyét. Az ellenzék támadása oly heves volt, hogy a kormány kényszerült engedni. 1840. május 1-én szabadultak ki a politikai foglyok. Kossuth betegen került ki a börtön falai közül. Lelkét felvillanyozta az egész nemzet osztatlan örömnyilvánítása; testére üdítőleg hatott a mátrai hegyek közt fekvő, parádi fürdő, hova egészsége helyreállítása végett vonult. Pihenése nem sokáig tartott. A szabad sajtóért szenvedett már. A kitűzött czélt nem érte el még, tehát ismét felvette a fegyvert; elfogadta a Pesti Hirlap szerkesztését. 60 előfizetővel kezdte pályafutását e lap, 4000-nél több előfizetője volt, mikor Kossuth lemondott a szerkesztésről. Hirlapiróink Kossuth Lajost tekintik az újkori magyar hírlapirodalom megteremtőjének, mert ö kezdte vezérczikkek- ben tárgyalni e kor reformeszméit, oly varázserővel, hogy a nemzet közvéleményét elragadta s a reformokban eddig barátját, Szécheyni István grófot megrémítette. A két nagy magyar egymás mellett együtt, egyet érezve működött hazája felvirágoztatásán. De a kettőjük között létezett egyéni különbség, a Pesti Hírlapnak országra szóló hatása alatt, nyilvánosságra jutott, kitört politikai működésük terén is. Széchenyi azt hirdette, hogy az anyagi jólét az első s Magyarorzzágon az újítás csak aristocratai lehet; Kossuth Wesselényi Miklós báró kijelentéséhez csatlakozott, mely szerint az egész magyar népnek kell polgári jogokat adni s majd tudni fogja ez miként éljen vele. Széchenyi „A Kelet népe“ czimü röpiratában heves támadást intézett Kossuth és a Pesti Hirlap ellen, azon modor és hang ellen, melylyel az egész nemzetet időelötti reformokra ragadják. Kossuth tisztelettel és higadtan felelt Széchenyinek. A győzelmet megnyerte, a nemzet neki adott igazat, elfogadta vezéréül. A győztes Kossuth ellen ezután a kormány lépett fel ismét Viszályt idézett elő a Pesti Hirlap kiadója és közötte, minek követ keztében Kossuth lemondott a szerkesztőségről. A kormány azt hitte, hogy nemcsak a tollat ütötte ki Kossuth kezéből, hanem munkakedvét is megtörte; de épen az ellenkező történt. A szerkesztéstől búcsút vevén, egyebek közt igy szól: Mél- tánylat vagy kárhoztatás, rokonszenv vagy gyűlölet, helyeslés vagy — 5 —
