Református Kollégium, Kolozsvár, 1888

minden egyes penzumban ? Az egyes részeket minő rendben és ösz- szefüggésben kell feltárnunk, hogy ezekből végül szembetűnően kidomborodjék az egész? Mi tartja meg állandóan a tárgy iránti figyelmet s ezzel együtt munkakedvet mi ébreszt? Fog-e czélra vezetni az, ha csak előadásokat s száraz, rideg számbavételeket, tartva, vagy éppen csak „leczkéket“ hagyva s kérdezve töl, tárgyunkat nagy terjedelemben, gyorsan átvettük, tanítványainktól küzdelmet, fáradságot kívánva sokat, de együtt-tanulással a munkát, megköny- nyítni, mulatságossá, élvezetessé tenni, gyümölcsének édességét meg- izleltetni elmulasztottuk? Aztán milyen kormányzat, milyen fegyelmezés lesz öszhangzatos a jó tanítással ? Az-e, mely minden vétségnek okát első sorban a rósz akaratban és hanyagságban keresi s mely paragraphusokat keresve, inkább büntet és lesújt, mint segítséget nyújt és fölemel? Mert emennek módjait találni, sokkal nehezebb, mint amazéit; a büntetések nemei, fokai paragraphusokban benne- foglalvák, de a segítség-nyújtás tudományára csak szeretet s a vég- czél tudása, átérzése és folyton szem előtt tartása vezet el Ez az, mit mindenek felett kiemelni kivántam.

Sokat tanulunk, sokat tanítunk, mégis igen sokszor nem tudjuk éppen azt, mit tudnunk leginkább kellene, s nem ritkán hallani panaszt a tanítás sikertelensége ellen is. S ez a panasz vonatkozik nem csak a két classicus nyelvre, bár leggyakrabban ezek tanításának eredménytelenségét és sikertelenségét halljuk hangoztatni; de vonatkozik az iskolák összes tárgyaira, vonatkozik magukra az iskolákra, ezek minden fokára. Lehet, hogy egy és más tekintetben túlságosan fokozottak a követelések itt is, mint más téren; az pedig föltétlenül való, hogy, miután a tanítás távolról sem czélozhatja a tantárgyak összes adatainak betanulását, a panasz indokaiból sok elesik: tény mégis, hogy van panasz s erre most, a rohamos újítások korában, talán több és alaposabb ok, mint a közeli múltban.

Az orvoslást, sikert csak jó tanlervektől és jó tankönyvektől várni, hasztalan dolog. Mert a tanítás több mint mesterség. A ki e téren csak elébe szabott, vagy önként választott minták után halad, épp oly kevéssé fog eredményhez jutni, mint a mily kevés hatást ér el az oly színész, ki más színésznek utánzásával véli a közönség tetszését megnyerni. Igen, ismernie kell a tanítónak a mintákat, de csak azért, hogy azok alapján magának egy új mintát tudjon ted

16