Református Kollégium, Kolozsvár, 1888
17 remteni. Ez, lia tökéletlenebb is, mint az előtte levők, bizlosabban fogja sikerre vezetni, mint amazok, mert az által, hogy maga teremtette, lelkében valósággal él és saját erővel bir. Ki így cselekedett, az ezt e működési kört nem fogja kicsinynek tekinteni soha, nem fog könnyedén átsuhanni lényegtelennek látszó, de magukban véve mégis fontos dolgok felett s fog találni, néha talán még lélek- ölésnek“ keresztelt naplójavításban is valami hasznost és érdekest. Ezért látom szükségesnek, hogy a tanítás kérdései minél többször legyenek fölvetve és tárgyalva s kivált, hogy a ki tanit, sokszor foglalkozzék velük. Ezért tartottam kötelességszerünek én is, tisztemet ily kérdések feletti elmélkedéssel kezdeni meg, vonatkozva mindenek előtt szaktárgyaimra, a két classicus nyelvre. Ha már a tanárnak, miként az egész tanításnak végczélja és hivatása, valóban megadni azt az általános miveltséget, melyből az ifjú lelkében fölépüljen a helyes világnézlet, alakuljon oly erős szellemi önállóság, hogy meg tudja magát oltalmazni az élet azon ezer támadásával szemben, melyek őt megigázással, a legszebb kincsektől, erényeitől, emberi méltóságától való megfosztással fenyegetik; ha feladata a tanárnak növendékeit oda érlelni, hogy az élet szépségeit és igazságait látni, érteni és megbecsülni tudják a legsúlyosabb sorscsapások között is, hogy ezt az életet köpenynek, melyet idő előtt elrongyolhatni s aztán maguktól tetszés szerint épp oly könnyelműen el is dobhatni, semmi körülmények között ne tekintsék ; ha egész tanulásunk czélja, megtudni és szem előtt, tartani mindig, miképp az élet nem csak javakat és jogokat ad ajándékban, de az adott javak és jogok arányában munkát, mulaszthatatlan kötelességek teljesítését kívánja mindenkitől az egész emberiség, a haza, az egyház s a család iránt; ha már ez általános miveltség megadásában maga a gymnaziumi szervezet oly sokat vár a két classicus nép nyelvének és irodalmának tanításától: úgy a classica-philologia tanárának első sorban kötelessége, ezeket figyelemben tartani. Nem szabad hát beérnie azzal a puszta s talán nem is annyira áférzett, mint inkább eleve magára disputáit hittel, hogy e régi nyelveknek s irodalomnak már magukban véve megvan az az erős ész-, sziv- és jellemképző behatásuk, mely a tanítás-nevelés sikerét biztosítja; nem szabad megelégednie azzal a száraz tudattal, miről maga talán nem is szerzett magának tapasztalatokat, hanem csak vakon-----SL
