Református Kollégium, Kolozsvár, 1888
tudni a tudomány jelen állásának kívánalma szerint, pedig ez az első de gondolkodással, felette való elmélkedéssel át kell ereznünk, át kell élnünk, saját vérünkké kell változtatnunk előbb s tennünk kell ezt, mindannyiszor, valahányszor átadni akarjuk, mert csak így adhatni életet, valót; csak így tehetjük tanítványainkat érettekké a tudnivalók átvételére; missziónk betöltésére csak az az út vezet; tanításunk máskép holt, betű marad, a mi minket is talán még inkább fogyaszt és fásit, magunk előtt pedig érdeklődő, a munka örömétől sugárzó vidám arczok helyett, álmos, unalomtól ellankadt, összeesett testeket fogunk látni, vagy legkedvezőbb esetben kezükbe akadó apró tárgyakkal játszó pajkoskodó alakokat, mikor aztán rendreútasitgatásokkal, kevésbé-többé felindult intelmekkel kell eltöltellünk a kiszabott időt, mi épp oly kevéssé táplálja erünket, nemesíti kedélyünket, a mily kevéssé viszi elő dolgunkat, a kitűzött czél felé. Itt százszor és újra százszor kell elmélkednünk ama kérdések felelt, melyekről, mióta iskolák léteznek, elmélkedtek és Írtak ugyan végtelen sokat, de a melyekről,mégis elég sokat elmélkedni, elég jól és kimerítően írni nem lehet, s melyeket megfejteni teljesen talán csak a lét és nem-lét nehéz kérdéseinek megoldásával fognak. Itt újból és ismételten kell föltennünk magunknak a kérdést,: mi az egész tanítás végczélja? Ha, miként „nem azért élünk, hogy együnk, hanem eszünk azért, hogy éljünk,“ úgy nem azért tanulunk sok fáradsággal járó tudományokat hosszú éveken keresztül, hogy magunknak csak kenyeret, ruhát, kényelmet szerezzünk egész tudásunkkal, mint eszközzel, hanem azért törekszünk vagyont sze rezni épp oly szorgalommal, hogy ezzel, mint nélkülözhetetlen eszközzel, magunkat fentartva, alkalmat, módot nyújtsunk magunknak a további tanulásra, hogy a világ és az ember voltaképpeni rendeltetéséről, a lélek nemesítő és nem múlandó örömökről, a valódi boldogság mibenlétéről minél helyesebb fogalmakat alkothassunk; szóval, ha azért tanulunk, hogy látni tudjunk lelki szemeinkkel is, hogy lássuk, mi az, mi az életet oly széppé és nemessé teszi, hogy ehhez képest cselekvéseink irányát magunk tudjuk kiszabni, élvezve a legigazabb szabadságot, a lelki önállóságot: e nagy czél megközelítésére minő harmóniában tanítsuk az iskola összes tárgyait, együtt? Mit, miért, mekkora terjedelemben tanítsunk az egyes tárgyakból? Mi a lényeg ¥ 15
